2 ¹Azt mondtam magamban: »Megyek és átadom magamat a gyönyörnek, és élvezem azt, ami kellemes!« De láttam, hogy ez is csak hiúság!

²A nevetésről megállapítottam, hogy »esztelenség«,
a gyönyörnek pedig azt mondtam: »Miért bolondulsz hiába?«

³Azt gondoltam magamban: elvonom a bort testemtől, a szívemet pedig a bölcsességre adom. Elkerülöm a balgaságot, amíg csak meg nem látom, jó-e így tenni az emberek fiainak a nap alatt, ameddig életüknek kevés napja tart. ⁴Nagy dolgokat alkottam: palotákat építettem magamnak és szőlőket ültettem. ⁵Kerteket és ligeteket rendeztem be, és mindenféle gyümölcsfát ültettem azokban. ⁶Tavakat létesítettem magamnak, hogy megöntözzem a sarjadó erdőt. ⁷Rabszolgákat és rabnőket vásároltam, és sok házinépet tartottam; marhacsordáim és nagy juhnyájaim voltak, több, mint bármelyik elődömnek Jeruzsálemben. ⁸Ezüstöt és aranyat gyűjtöttem magamnak, királyok és tartományok gazdagságát; énekeseket, énekesnőket és az emberek fiainak gyönyörűségét: serlegeket, boroskancsókat szereztem magamnak. ⁹Felülmúltam gazdagsággal minden elődömet Jeruzsálemben, és a bölcsesség is megmaradt velem. ¹⁰Amit csak szemem megkívánt, nem tagadtam meg tőle; nem vontam meg szívemtől semmiféle gyönyörűséget, és annak élvezetét sem, amit előkészítettem. Azt tartottam osztályrészemnek, ha fáradságom hasznát veszem. ¹¹Amikor azonban néztem műveimet, valahányat kezem alkotott, és a fáradságot, amellyel oktalanul törtem magamat, láttam, hogy az egész csak hiúság és szélkergetés, és nincs maradandó a nap alatt.
¹²Akkor áttértem arra, hogy szemléljem a bölcsességet, s az esztelenséget és a balgaságot. »Mit tesz az ember – kérdeztem –, aki követi a királyt? Azt, amit őelőtte is tettek.« ¹³És láttam, hogy a bölcsesség előnyösebb ugyan a balgaságnál, akárcsak a világosság a sötétségnél.

¹⁴»A bölcsnek ugyanis szeme van a fején,
a balga pedig sötétben jár.«
De láttam azt is,
hogy egy véget ér mind a kettő.

¹⁵Erre azt mondtam magamban: »Ha a balga vége engem is utolér, mi hasznát látom annak, hogy én jobban törekedtem a bölcsességre?« Azt mondtam magamban: Rájöttem arra, hogy ez is csak hiúság! ¹⁶Mert a bölcsnek emlékezete éppúgy nem marad meg örökké, mint a balgáé, mivel a jövőben egyképpen borít mindent a feledés. A bölcs meghal éppúgy, mint a balga!
¹⁷Meguntam tehát életemet, mert láttam, hogy rossz minden a nap alatt; az egész csak hiúság és szélkergetés! ¹⁸Megvetettem minden igyekvésemet, amellyel a nap alatt oly nagyon fáradoztam, mert olyan utódom lesz, ¹⁹akiről azt sem tudom, hogy bölcs lesz-e, vagy balga. És mégis ő rendelkezik majd a fáradságommal, amellyel vesződtem és szorgoskodtam. Nemde, ez is csak hiúság! ²⁰Ezért abbahagytam, és a szívem lemondott arról, hogy a nap alatt tovább fáradozzon; ²¹hisz megesik, hogy valaki bölcsességgel, okosan és sikerrel végzi munkáját, azután keresetét átengedi olyannak, aki mit sem fáradt. Ez is hiúság, sőt nagy baj!
²²Mert mi haszna van az embernek minden fáradságából és a szíve gondjából, amellyel emészti magát a nap alatt? ²³Minden napja csupa szenvedés és bosszúság, és szíve még éjjel sem tud megnyugodni. Nemde, ez is csak hiúság?
²⁴Nem marad egyéb jó az embernek, mint enni, inni és fáradsága mellett lelkét jól tartani. Ez is Isten kezéből érkezik. ²⁵Mert ki tud enni és élvezni őnélküle? ²⁶Mert annak, aki kedves előtte, Isten bölcsességet ad, tudást és örömet; a bűnösnek pedig azt a gyötrelmet és hiábavaló gondot adja, hogy gyűjtsön és halmozzon, és később olyannak juttassa, aki kedves Isten előtt. De ez is csak hiúság és szélkergetés.

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző fejezet Következő fejezet