1 ¹A Prédikátornak, Dávid fiának, Jeruzsálem királyának szavai.

²»Minden hiúság, mondja a Prédikátor,
csupa hiúság, minden csak hiúság!

³Mi haszna az embernek minden vesződségéből,
amellyel bajlódik a nap alatt?«

⁴Nemzedék elmúlik és nemzedék érkezik,
a föld pedig mindig megmarad.

⁵A nap felkel és lenyugszik,
majd visszasiet helyére, s ott újra felkel.

⁶Dél felé kerül, majd északra fordul,
mindent bejárva körben kering a szél,
és visszatér körforgásában.

⁷A folyók mind a tengerbe ömlenek,
s a tenger mégsem árad meg,
a helyre, ahonnan a folyók elindulnak,
visszatérnek, hogy újra folyjanak.

⁸A dolgok megannyian fárasztanak,
úgyhogy az ember szóval ki sem tudja mondani.
A szem nem tud jóllakni látással,
s a fül nem tud betelni hallással.

⁹Mi az, ami volt? Ugyanaz, mint ami lesz.
Mi az, ami történt? Ugyanaz, mint ami ezután is történik,

¹⁰és semmi sem új a nap alatt.
Senki sem mondhatja: »Íme, ez új!«
Mert megvolt az már azokban az időkben,
amelyek előttünk elmúltak.

¹¹Nem gondolnak az emberek az elmúltakra,
s a jövendőre sem gondolnak majd,
akik még később lesznek.

¹²Én, a Prédikátor, királya voltam Izraelnek Jeruzsálemben, ¹³és feltettem magamban, hogy kikutatom és kifürkészem a bölcsesség útján mindazt, ami a nap alatt történik. Ezt a hálátlan elfoglaltságot adta Isten az emberek fiainak, hogy vesződjenek vele. ¹⁴Láttam mindazt, ami a nap alatt végbemegy, és íme: mindez csak hiúság és szélkergetés. ¹⁵Ami görbe, azt bajos egyenessé tenni, s a fonákságoknak nincsen számuk.
¹⁶Így szóltam, és ezt mondtam magamban: »Íme, naggyá lettem, túltettem bölcsességben mindenkin, akik előttem voltak Jeruzsálemben, és szívem sok bölcsességet és tudományt sajátított el.« ¹⁷Arra törekedtem, hogy megismerjem a bölcsességet és a tudást, az esztelenséget és a balgaságot, de meggyőződtem, hogy ez is csak vesződség és szélkergetés,

¹⁸mert ahol sok a bölcsesség, ott sok a bosszúság,
s aki a tudást gyarapítja, a szenvedést is növeli.

KNB SZIT STL BD RUF KG

Következő fejezet