6 ¹Van más baj is, amelyet a nap alatt észleltem, és amely az embert gyakran sújtja: ²az olyan ember, akinek Isten gazdagságot, kincset, megbecsülést adott, úgyhogy semmi sem hiányzik neki mindabból, amit kíván, de Isten nem engedi, hogy élvezze, hanem idegen emészti meg azt; ez is hiúság és gonosz csapás!
³Lehet valakinek akár száz gyermeke, és megérhet még oly sok esztendőt is, lehetnek élete napjai még olyan számosak is, ha ő maga nem élvezi a javait, és tisztes temetése sincsen, akkor azt mondom róla: »Az elvetélt magzat boldogabb nála!« ⁴Mert az hiába jött a világra, és elmegy a sötétségbe, a nevét a feledés eltörli, ⁵a napot nem látta, és nem ismerte a különbséget a jó és a rossz között.
⁶Még ha kétezer esztendeig élt volna is, de a jót nem élvezte: nemde egy helyre sietnek mindnyájan!

⁷»Az ember minden fáradsága csak szájáért volt,
de vágyát mégsem tudta kielégíteni.«

⁸Mivel van többje a bölcsnek a balgánál? És mivel a szegénynek, aki ért ahhoz, miként kell az élők előtt járnia? ⁹Jobb meglátni azt, amit kívánsz, mint vágyódni az után, amit nem ismersz; de ez is csak hiúság és szélkergetés! ¹⁰Ami van, azt már régen néven szólították, és tudjuk, hogy csak ember az, és nem tud perbe szállni a nála hatalmasabbal.
¹¹Sok szóbeszéd van, amely csak szaporítja az üres vitát. ¹²Mi szüksége van az embernek, hogy firtassa azt, ami nagyobb nála, amikor nem tudja, mi szolgál javára életében, zarándoksága megszámlált napjain az időben, amely elmúlik, mint az árnyék? Hiszen ki adja tudtul neki, mi lesz majd ezután a nap alatt?

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző fejezet Következő fejezet