15Ekkor a farizeusok elmentek és kitervelték, hogy hogyan csalják őt tőrbe szóval.
16Odaküldték hozzá tanítványaikat a Heródes-pártiakkal és azt mondták neki: »Mester! Tudjuk, hogy igazmondó vagy és az Isten útját az igazság szerint tanítod, nem törődsz senkivel, mert nem nézed az emberek személyét.
17Mondd meg tehát nekünk, mit gondolsz: Szabad-e adót fizetni a császárnak, vagy nem?«
18Jézus azonban felismerte gonoszságukat és így szólt: »Miért kísértetek engem, ti képmutatók!
19Mutassátok meg nekem az adópénzt!« Azok odahoztak neki egy dénárt.
20Ekkor megkérdezte tőlük: »Kié ez a kép és a felirat?«
21Azt felelték neki: »A császáré.« Erre azt mondta nekik: »Adjátok meg tehát a császárnak, ami a császáré, és az Istennek, ami az Istené.«
22Azok ezt hallva elcsodálkoztak, otthagyták őt és elmentek.
20Hogy szemmel tartsák őt, megfigyelőket küldtek, akik magukat igazaknak tettették, hogy megfoghassák őt beszéde alapján, és a hatóság és a helytartó hatalmába adhassák.
21Ezek megkérdezték tőle: »Mester! Tudjuk, hogy helyesen szólsz és tanítasz, s hogy nem vagy személyválogató, hanem igazságban tanítod az Isten útját.
22Szabad-e adót fizetnünk a császárnak, vagy nem?«
23Ő észrevette álnokságukat, és azt mondta nekik:
24»Mutassatok nekem egy dénárt. Kinek a képe és felirata van rajta?« Azt felelték neki: »A császáré.«
25Erre azt mondta nekik: »Adjátok hát meg a császárnak, ami a császáré, és Istennek, ami az Istené.«
26Így nem tudtak belekötni szavaiba, melyeket a nép előtt mondott; inkább elcsodálkoztak feleletén, és elhallgattak.