22 ¹Ezután Jézus újra beszélni kezdett, és ismét példabeszédekben szólt hozzájuk: ²»Hasonló a mennyek országa egy királyhoz, aki menyegzőt készített fiának. ³Elküldte szolgáit, hogy hívják el a meghívottakat a menyegzőre, de azok nem akartak eljönni. ⁴Ekkor más szolgákat küldött ezekkel a szavakkal: ‘Mondjátok meg a meghívottaknak: Íme, a lakomát elkészítettem, ökreimet és hizlalt állataimat levágtam, minden készen van. Jöjjetek a menyegzőre.’ ⁵De azok nem törődtek vele. Elmentek, egyik a földjére, a másik az üzlete után, ⁶a többiek pedig megragadták a szolgáit, gyalázatokkal illették és megölték.
⁷Haragra gerjedt erre a király, s elküldte hadseregét. A gyilkosokat elpusztította, a városukat pedig felégette. ⁸Azután azt mondta a szolgáinak: ‘A menyegző ugyan kész, de a meghívottak nem voltak rá méltók. ⁹Menjetek hát ki a bekötő utakra, s akit csak találtok, hívjátok a menyegzőre.’ ¹⁰A szolgák kimentek az utakra és összegyűjtöttek mindenkit, akit csak találtak, gonoszokat és jókat egyaránt, s a menyegzős ház megtelt vendégekkel.
¹¹Amikor a király bement, hogy megnézze az asztalnál ülőket, észrevett ott egy embert, aki nem volt menyegzős ruhába öltözve. ¹²Azt mondta neki: ‘Barátom, hogyan jöttél be ide menyegzős ruha nélkül?’ Az nem szólt semmit. ¹³Erre a király azt mondta a felszolgálóknak: ‘Kötözzétek meg kezét-lábát és dobjátok ki őt a külső sötétségre. Lesz majd ott sírás és fogcsikorgatás!’ ¹⁴Mert sokan vannak a meghívottak, de kevesen a választottak.«
¹⁵Ekkor a farizeusok elmentek és kitervelték, hogy hogyan csalják őt tőrbe szóval. ¹⁶Odaküldték hozzá tanítványaikat a Heródes-pártiakkal és azt mondták neki: »Mester! Tudjuk, hogy igazmondó vagy és az Isten útját az igazság szerint tanítod, nem törődsz senkivel, mert nem nézed az emberek személyét. ¹⁷Mondd meg tehát nekünk, mit gondolsz: Szabad-e adót fizetni a császárnak, vagy nem?« ¹⁸Jézus azonban felismerte gonoszságukat és így szólt: »Miért kísértetek engem, ti képmutatók! ¹⁹Mutassátok meg nekem az adópénzt!« Azok odahoztak neki egy dénárt. ²⁰Ekkor megkérdezte tőlük: »Kié ez a kép és a felirat?« ²¹Azt felelték neki: »A császáré.« Erre azt mondta nekik: »Adjátok meg tehát a császárnak, ami a császáré, és az Istennek, ami az Istené.« ²²Azok ezt hallva elcsodálkoztak, otthagyták őt és elmentek.
²³Azon a napon odamentek hozzá a szaddúceusok, akik azt mondják, hogy nincs feltámadás. Megkérdezték őt: ²⁴»Mester! Mózes azt mondta: ‘Ha valaki meghal gyermekek nélkül, akkor a testvére vegye magához a feleségét, és támasszon utódot testvérének’. ^{(MTörv 25,5k; Ter 38,8) 25}Nos, volt nálunk hét testvér. Az első megnősült, de meghalt, és nem lévén utóda, ráhagyta a feleségét a testvérére. ²⁶Hasonlóan a második és a harmadik is, sőt, mind a hét. ²⁷Mindnyájuk után pedig meghalt az asszony is. ²⁸A feltámadáskor melyiknek lesz a felesége a hét közül? Hiszen mindegyiké volt.« ²⁹Jézus így válaszolt nekik: »Tévelyegtek, mert nem ismeritek az Írásokat, sem az Isten hatalmát. ³⁰A feltámadottak ugyanis nem nősülnek, és férjhez sem mennek, hanem olyanok lesznek, mint az angyalok a mennyben. ³¹Nem olvastátok a halottak feltámadásáról, amit Isten mondott nektek: ³²‘Én vagyok Ábrahám Istene és Izsák Istene és Jákob Istene?’Ő nem a halottak Istene, hanem az élőké.« ^{(Kiv 3,6}<fs) 33}Mikor a tömeg ezt meghallotta, csodálkozott a tanításán.
³⁴Mikor a farizeusok meghallották, hogy a szaddúceusokat elnémította, összegyűltek egy csoportba, ³⁵és az egyikük, egy törvénytudó, hogy próbára tegye, megkérdezte tőle: ³⁶»Mester, melyik a legnagyobb parancs a törvényben?« ³⁷Ő azt felelte neki: »‘Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből’. ^{(MTörv 6,5) 38}Ez a legnagyobb, az első parancs. ³⁹A második hasonló ehhez: ‘Szeresd felebarátodat, mint önmagadat’. ^{(Lev 19,18) 40}Ezen a két parancson alapul az egész törvény és a próféták.«
⁴¹Mivel a farizeusok együtt voltak, Jézus megkérdezte őket: ⁴²»Mit gondoltok a Krisztusról? Kinek a fia ő?« Azt felelték neki: »Dávidé.« ⁴³Erre megkérdezte tőlük: »Akkor Dávid miért hívja őt a Lélek által Úrnak, amikor így szól:

⁴⁴‘Így szól az Úr az én Uramhoz:
Jobbom felől foglalj helyet,
míg lábaid alá vetem ellenségeidet’.

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző fejezet Következő fejezet