Keresés a Bibliában

22 1Ezután Jézus újra beszélni kezdett, és ismét példabeszédekben szólt hozzájuk: 2»Hasonló a mennyek országa egy királyhoz, aki menyegzőt készített fiának. 3Elküldte szolgáit, hogy hívják el a meghívottakat a menyegzőre, de azok nem akartak eljönni. 4Ekkor más szolgákat küldött ezekkel a szavakkal: ‘Mondjátok meg a meghívottaknak: Íme, a lakomát elkészítettem, ökreimet és hizlalt állataimat levágtam, minden készen van. Jöjjetek a menyegzőre.’ 5De azok nem törődtek vele. Elmentek, egyik a földjére, a másik az üzlete után, 6a többiek pedig megragadták a szolgáit, gyalázatokkal illették és megölték.
7Haragra gerjedt erre a király, s elküldte hadseregét. A gyilkosokat elpusztította, a városukat pedig felégette. 8Azután azt mondta a szolgáinak: ‘A menyegző ugyan kész, de a meghívottak nem voltak rá méltók. 9Menjetek hát ki a bekötő utakra, s akit csak találtok, hívjátok a menyegzőre.’ 10A szolgák kimentek az utakra és összegyűjtöttek mindenkit, akit csak találtak, gonoszokat és jókat egyaránt, s a menyegzős ház megtelt vendégekkel.
11Amikor a király bement, hogy megnézze az asztalnál ülőket, észrevett ott egy embert, aki nem volt menyegzős ruhába öltözve. 12Azt mondta neki: ‘Barátom, hogyan jöttél be ide menyegzős ruha nélkül?’ Az nem szólt semmit. 13Erre a király azt mondta a felszolgálóknak: ‘Kötözzétek meg kezét-lábát és dobjátok ki őt a külső sötétségre. Lesz majd ott sírás és fogcsikorgatás!’ 14Mert sokan vannak a meghívottak, de kevesen a választottak.«
15Ekkor a farizeusok elmentek és kitervelték, hogy hogyan csalják őt tőrbe szóval. 16Odaküldték hozzá tanítványaikat a Heródes-pártiakkal és azt mondták neki: »Mester! Tudjuk, hogy igazmondó vagy és az Isten útját az igazság szerint tanítod, nem törődsz senkivel, mert nem nézed az emberek személyét. 17Mondd meg tehát nekünk, mitgondolsz: Szabad-e adót fizetni a császárnak, vagy nem?« 18Jézus azonban felismerte gonoszságukat és így szólt: »Miért kísértetek engem, ti képmutatók! 19Mutassátok meg nekem az adópénzt!« Azok odahoztak neki egy dénárt. 20Ekkor megkérdezte tőlük: »Kié ez a kép és a felirat?« 21Azt felelték neki: »A császáré.« Erre azt mondta nekik: »Adjátok meg tehát a császárnak, ami a császáré, és az Istennek, ami az Istené.« 22Azok ezt hallva elcsodálkoztak, otthagyták őt és elmentek.
23Azon a napon odamentek hozzá a szaddúceusok, akik azt mondják, hogy nincs feltámadás. Megkérdezték őt: 24»Mester! Mózes azt mondta: ‘Ha valaki meghal gyermekek nélkül, akkor a testvére vegye magához a feleségét, és támasszon utódot testvérének’. 25Nos, volt nálunk hét testvér. Az első megnősült, de meghalt, és nem lévén utóda, ráhagyta a feleségét a testvérére. 26Hasonlóan a második és a harmadik is, sőt, mind a hét. 27Mindnyájuk után pedig meghalt az asszony is. 28A feltámadáskor melyiknek lesz a felesége a hét közül? Hiszen mindegyiké volt.« 29Jézus így válaszolt nekik: »Tévelyegtek, mert nem ismeritek az Írásokat, sem az Isten hatalmát. 30A feltámadottak ugyanis nem nősülnek, és férjhez sem mennek, hanem olyanok lesznek, mint az angyalok a mennyben. 31Nem olvastátok a halottak feltámadásáról, amit Isten mondott nektek:

32Ő nem a halottak Istene, hanem az élőké.«‘Én vagyok Ábrahám Istene és Izsák Istene és Jákob Istene?’

33Mikor a tömeg ezt meghallotta, csodálkozott a tanításán.
34Mikor a farizeusok meghallották, hogy a szaddúceusokat elnémította, összegyűltek egy csoportba, 35és az egyikük, egy törvénytudó, hogy próbára tegye, megkérdezte tőle: 36»Mester, melyik a legnagyobb parancs a törvényben?« 37Ő azt felelte neki: »‘Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből’. 38Ez a legnagyobb, az elsőparancs. 39A második hasonló ehhez: ‘Szeresd felebarátodat, mint önmagadat’. 40Ezen a két parancson alapul az egész törvény és a próféták.«
41Mivel a farizeusok együtt voltak, Jézus megkérdezte őket: 42»Mit gondoltok a Krisztusról? Kinek a fia ő?« Azt felelték neki: »Dávidé.« 43Erre megkérdezte tőlük: »Akkor Dávid miért hívja őt a Lélek által Úrnak, amikor így szól:

44‘Így szól az Úr az én Uramhoz:
Jobbom felől foglalj helyet,
míg lábaid alá vetem ellenségeidet’
.

45Ha tehát Dávid Úrnak hívja őt, hogyan lehet az ő fia?«
46Senki sem tudott válaszolni neki egy szót sem, és attól a naptól fogva senki nem merte őt többé kérdezni.

KNB SZIT STL BD RUF KG

Jegyzetek

22,11 A menyegzős ruha nyilvánvalóan allegória: csak a király veszi észre, hogy nincs az emberen. Azt jelenti, hogy hiányzik az emberből a megfelelő lelki felkészültség az Isten országába való bejutáshoz: hiányzik belőle Isten szeretete és a megszentelő kegyelem.

Előző fejezet Következő fejezet