10 ¹Ezután elindult onnan, és a Jordán túlsó partján Júdea határába ment. Újból tömeg gyülekezett hozzá, ő pedig szokása szerint ismét tanította őket.
²A farizeusok odajárultak hozzá, s hogy próbára tegyék, megkérdezték tőle: »Szabad-e a férfinak elbocsátani a feleségét?« ³Ő így felelt nekik: »Mit parancsolt nektek Mózes?« ⁴Erre azt mondták: »Mózes megengedte, hogy válólevelet írjunk és elbocsássuk«. ^{(MTörv 24,1) 5}Erre Jézus azt válaszolta nekik: »A ti keményszívűségetek miatt írta nektek e parancsot. ⁶A teremtés kezdetén azonban Isten férfivá és nővé alkotta őket. ^{(Ter 1,27) 7}Ezért az ember elhagyja apját és anyját, a feleségéhez ragaszkodik, ⁸és a kettő egy testté lesz. Így már nem ketten vannak, hanem egy test. ^{(Ter 2,24) 9}Amit tehát Isten egybekötött, azt ember szét ne válassza!« ¹⁰Odahaza a tanítványai ismét megkérdezték őt erről a dologról. ¹¹Azt felelte nekik: »Aki elbocsátja a feleségét és másikat vesz, házasságtöréssel vét ellene. ¹²És ha az asszony elhagyja férjét és máshoz megy, házasságot tör.«
¹³Ekkor kisgyermekeket vittek hozzá, hogy érintse meg őket; de a tanítványok elkergették azokat, akik hozták őket. ¹⁴Ezt látva Jézus haragra gerjedt, és azt mondta nekik: »Engedjétek hozzám jönni a kisgyerekeket, és ne akadályozzátok őket, mert ilyeneké az Isten országa. ¹⁵Bizony, mondom nektek: aki nem fogadja Isten országát úgy, mint a kisgyermek, nem megy be oda.« ¹⁶Azután karjaiba vette őket, rájuk tette a kezét, és megáldotta őket.
¹⁷Amikor kiment az útra, odafutott hozzá valaki, térdreesett előtte és megkérdezte: »Jó Mester! Mit tegyek, hogy elnyerjem az örök életet?« ¹⁸Jézus erre azt mondta neki: »Miért mondasz engem jónak? Senki sem jó, csak egyedül az Isten. ¹⁹Ismered a parancsokat: Ne ölj, ne törj házasságot, ne lopj, hamisan ne tanúskodj, ne csalj, tiszteld apádat és anyádat!« ^{(Kiv 20,12-16; MTörv 5,16-20}<fs) 20}Az illető azt felelte neki: »Mester! Ezeket mind megtartottam ifjúságom óta.« ²¹Akkor Jézus rátekintett, megkedvelte őt, és azt mondta neki: »Egynek vagy még híjával: menj, add el, amid van, s add a szegényeknek, akkor kincsed lesz a mennyben. Azután jöjj, kövess engem!« ²²Erre a szóra az elkomorult és szomorúan távozott, mert nagy vagyona volt.
²³Jézus pedig körültekintett és azt mondta tanítványainak: »Milyen nehezen jutnak Isten országába azok, akiknek vagyonuk van!« ²⁴A tanítványok csodálkoztak szavain. Jézus pedig újra megszólalt, és ezt mondta nekik: »Gyermekeim! Bizony, nagyon nehéz az Isten országába bejutni! ²⁵Könnyebb a tevének átmenni a tű fokán, mint a gazdagnak bemenni az Isten országába.« ²⁶Azok erre még jobban csodálkoztak, és egymást kérdezgették: »Akkor hát ki üdvözülhet?« ²⁷Jézus azonban rájuk tekintett és így szólt: »Embereknek lehetetlen ez, de Istennek nem; mert Istennek minden lehetséges«.
^{(Ter 18,14; Jób 42,2) 28}Ekkor megszólalt Péter: »Íme, mi elhagytunk mindent és követtünk téged!« ²⁹Jézus azt felelte: »Bizony, mondom nektek: mindenki, aki elhagyta házát vagy testvéreit, nővéreit vagy apját, anyját, a gyermekeit, vagy földjeit értem és az evangéliumért, ³⁰százannyit kap már most, ebben a világban: házakat, testvéreket, nővéreket, anyákat, gyermekeket és földeket, bár üldözések között; az eljövendő világban pedig az örök életet. ³¹Sokan lesznek elsőkből utolsók, és utolsókból elsők.«
³²Mikor úton voltak, hogy fölmenjenek Jeruzsálembe, Jézus előttük haladt. Az emberek megcsodálták, tanítványai pedig aggódva követték. Ekkor újra maga mellé vette a tizenkettőt, és elkezdett nekik beszélni mindarról, ami rá vár: ³³»Íme, fölmegyünk Jeruzsálembe, és az Emberfiát át fogják adni a főpapoknak és az írástudóknak. Halálra ítélik őt, és átadják a pogányoknak. ³⁴Kicsúfolják, leköpdösik, megostorozzák és megölik; de harmadnapra föltámad.«
³⁵Ekkor eléje járultak Zebedeus fiai, Jakab és János, és így szóltak: »Mester! Azt szeretnénk, hogy amit kérünk, tedd meg nekünk.« ³⁶Ő megkérdezte tőlük: »Mit akartok, hogy megtegyek nektek?« ³⁷Azt felelték: »Tedd meg nekünk, hogy egyikünk a jobbodon, másikunk pedig a bal oldaladon ülhessen a te dicsőségedben.« ³⁸Jézus erre azt mondta nekik: »Nem tudjátok, mit kértek. Tudtok-e inni a kehelyből, amelyből én iszom? Vagy meg tudtok-e keresztelkedni a keresztséggel, amellyel én megkeresztelkedem?« ³⁹Ők azt felelték neki: »Meg tudunk.« Ekkor Jézus azt mondta nekik: »A kehelyből, amelyből én iszom, inni fogtok ugyan, és a keresztséggel, amellyel én megkeresztelkedem, ti is meg fogtok keresztelkedni. ⁴⁰De azt megadni, hogy a jobbomon vagy a balomon ki üljön, az nem az én dolgom. Az azoké lesz, akiknek készítették.«
⁴¹Amikor a tíz meghallotta ezt, haragudni kezdtek Jakabra és Jánosra. ⁴²Jézus azonban magához hívta őket, és azt mondta nekik: »Tudjátok, hogy akiket a nemzetek fejedelmeknek tekintenek, azok uralkodnak rajtuk, és a nagyok hatalmaskodnak felettük. ⁴³Köztetek azonban ez nem így van, hanem aki nagy akar lenni, az legyen a szolgátok; ⁴⁴aki pedig első akar lenni köztetek, az a szolgája lesz mindenkinek. ⁴⁵Hiszen az Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és életét adja váltságul sokakért.«
⁴⁶Ezután megérkeztek Jerikóba. Amikor kiment Jerikóból tanítványaival és a nagy sokasággal, a vak Bartímeus, Tímeus fia az útfélen ült és kéregetett. ⁴⁷Amint meghallotta, hogy a Názáreti Jézus az, elkezdett kiáltozni: »Jézus, Dávid Fia! Könyörülj rajtam!« ⁴⁸Sokan leintették őt, hogy hallgasson. Ő azonban annál jobban kiáltozott: »Dávid Fia! Könyörülj rajtam!« ⁴⁹Jézus megállt és megparancsolta, hogy hívják őt eléje. Erre odahívták a vakot, ezekkel a szavakkal: »Bízzál! Kelj föl, hív téged!« ⁵⁰Mire az ledobta a felső ruháját, felugrott és odament hozzá. ⁵¹Jézus megszólította és megkérdezte: »Mit akarsz, mit cselekedjek neked?« A vak azt felelte neki: »Mester! Hogy lássak!« ⁵²Jézus erre azt mondta neki: »Menj, a hited meggyógyított téged.« Erre azonnal látni kezdett, és követte őt az úton.

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző fejezet Következő fejezet