5 ¹Ha valaki bűnt követ el azáltal, hogy hallja annak szavát, aki esküszik, s bár tanúja volt a dolognak, minthogy vagy maga látta vagy tudomást szerzett róla, s nem jelenti be, s így gonoszságát viseli; ²ha valaki valamilyen tisztátalan állatot érint, akár olyat, amelyet a vad tépett szét, akár olyat, amely magától hullott el, akár valamilyen más csúszómászót, s nem tudja, hogy tisztátalanná lett, s így bűnös és vétkes marad; ³vagy ha valamelyik embernek a tisztátalanságát érinti, bármely tisztátalanságát, amely tisztátalanná szokott tenni, s nem tudja, de később rájön, hogy vétkessé lett; ⁴végül ha valaki esküt tesz, kiejtve ajkain, hogy valamit, akár jót, akár rosszat, megtesz, s ezt esküvel és szóval erősíti, anélkül, hogy észrevenné, de később rájön vétkére – ⁵ha tehát valaki ezen vétkek egyikébe esik, tartson bűnéért bűnbánatot, ⁶és vigyen áldozatul egy nőstény bárányt vagy egy nőstény kecskét a nyájból, s a pap könyörögjön érte és bűnéért.
⁷Ha nem tud aprómarhát vinni, két gerlét vagy két galambfiókát vigyen áldozatul az Úrnak, egyet bűnért való áldozatul, egyet pedig egészen elégő áldozatul. ⁸Adja oda őket a papnak, az meg mutassa be az elsőt bűnért való áldozatul: tekerje fejét hátra a szárnyához, de úgy, hogy rajta maradjon a nyakán, s egészen le ne szakadjon ⁹és hintsen véréből az oltár falára, a többi vért pedig csurgassa az oltár aljára, mert bűnért való áldozat az –, ¹⁰a másikat pedig égesse el egészen elégő áldozatul, úgy, ahogy az történni szokott. Így könyörögjön a pap érte és bűnéért és akkor bocsánatot nyer.
¹¹Ha két gerlét vagy két galambfiókát sem tud bemutatni keze, akkor egy tized éfa lisztlángot vigyen áldozatul bűnéért; olajat ne tegyen bele, s tömjént ne tegyen rá, mert bűnért való áldozat az. ¹²Adja oda a papnak, az vegyen belőle egy tele marokkal, s azt égesse el az oltáron, emlékeztetőül arra, aki bemutatta; ¹³így könyörögjön érte és így szerezzen engesztelést neki. A fennmaradt rész a papé legyen, éppen úgy, mint az ételáldozatnál.«
¹⁴Így szólt továbbá az Úr Mózeshez: ¹⁵»Aki hűtlenséget követ el a szertartások ellen és tévedésből valamit bűnös módon elvesz az Úrnak szentelt dolgokból: az vigyen áldozatul vétkéért egy hibátlan kost a nyájból, olyat, amely a szentély súlyegysége szerint két sékelbe kerül, ¹⁶és térítse meg azt a kárt, amelyet okozott, ráadásul tegye hozzá az ötödét, adja oda a papnak. Az könyörögjön érte, mutassa be a kost, és akkor bocsánatot nyer.
¹⁷Aki tudatlanságból bűnt követ el, azáltal, hogy megtesz valami olyasmit, amit az Úr törvénye tilt, s így vétkessé válik, s aztán rájön gonoszságára: ¹⁸vigyen áldozatul egy hibátlan, a vétek megbecsült nagyságának megfelelő kost a nyájból a paphoz, s az könyörögjön érte, mivel tudatlanságból cselekedett és akkor bocsánatot nyer, ¹⁹minthogy tévedésből vétkezett az Úr ellen.«
²⁰Így szólt továbbá az Úr Mózeshez: ²¹»Ha valaki bűnt követ el, azáltal, hogy semmibe sem véve az Urat, letagadja felebarátjának nála elhelyezett, az ő hűségére bízott holmiját, vagy valamit erőszakkal kicsikar, vagy hamisságot követ el, ²²vagy elvesztett jószágot talál és azt eltagadja, s a tetejébe hamisan meg is esküszik, vagy pedig más olyasvalamit követ el, amivel az emberek vétkezni szoktak – ²³ha rájön, hogy vétkezett, térítse meg ²⁴mindazt, amit csalárdsággal szerezni akart, a maga egészében, s ráadásul tegye hozzá az ötödét és adja oda a tulajdonosnak, akinek a kárt okozta. ²⁵Vétkéért pedig vigyen áldozatul egy hibátlan, a vétek megbecsült nagyságának megfelelő kost a nyájból, s adja oda a papnak, ²⁶s az könyörögjön érte az Úrnál, s akkor az Úr megbocsátja neki mindazt, aminek elkövetése által vétkezett.«

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző fejezet Következő fejezet