4a hetedik esztendőben azonban szombati nyugalma legyen a földnek az Úr tiszteletére. Szántódat be ne vesd, szőlődet meg ne metszd.
5Amit a föld magától terem, ne arasd le és tőkédet meg ne metszd és ne szüreteld le, mert a föld nyugalmának esztendeje az.
6Szolgáljon neked, rabszolgádnak, szolgálódnak, napszámosodnak s a közöttetek tartózkodó jövevénynek eledelül,
7jószágodnak és az állatoknak nyújtson eledelt mindaz, ami magától terem.
8Számlálj továbbá magadnak hét évhetet, azaz hétszer hét, tehát összesen negyvenkilenc esztendőt,
9s a hetedik hónapban, a hónap tizedik napján, az engesztelés idején, fúvasd meg a kosszarvat egész földeteken,
10s tedd szentté az ötvenedik esztendőt. Hirdess szabadulást földed minden lakójának, mert örvendetes esztendő az. Kapja vissza akkor mindenki a birtokát, és térjen vissza mindenki eredeti családjához,
11mert az örvendetes, az ötvenedik esztendő az. Ne vessetek, ami a szántón magától terem, ne arassátok le, tőkéiteket ne metsszétek és termését ne takarítsátok be,
Jegyzetek
25,8 Örvendetes esztendő: a kosszarv (héberül jóbel). Ennek megfúvásával hirdették meg a jóbel-évet (= jubileumi évet). Aki eladósodott, elvesztette földjeit, vagy rabszolgasorba jutott, ekkor visszakapta a tulajdonát és a szabadságát. A földek árát a jubileumi évtől való távolság szerint szabták meg. Egyetlen kivételt a városban lévő házak képeztek, amelyeket nem adtak vissza eredeti tulajdonosaiknak (ebben a kánaáni jog érvényesült).