39Ha a szegénység arra kényszeríti testvéredet, hogy eladja magát neked: ne terheld rabszolgamunkával,
40hanem napszámosnak vagy zsellérnek tekintsd. Az örvendetes esztendőig szolgáljon nálad,
41azután szabaduljon fel gyermekeivel együtt és térjen vissza rokonságához és atyái birtokához.
42Az én szolgáim ugyanis ők, én hoztam ki őket Egyiptom földjéről: nem lehet eladni őket rabszolgák módjára.
43Ne sanyargasd hatalmaddal, hanem féld Istenedet.
44Rabszolgáitok és rabszolganőitek a körülöttetek levő nemzetekből kerüljenek ki,
45meg a közöttetek tartózkodó jövevényekből s azokból, akik tőlük születtek földeteken; ezeket rabszolgákként tarthatjátok,
46örökségül hagyhatjátok utódaitokra, s bírhatjátok örökké: testvéreiteket, Izrael fiait azonban ne sanyargassátok hatalmatokkal.
47Ha valamely jövevény vagy idegen vagyonilag megerősödik nálatok, s elszegényedett testvéred eladja magát neki vagy valakinek az ő nemzetségéből:
48az eladás után ki lehessen váltani. Ha akarja, válthassa ki őt valamelyik testvére,
49atyai nagybátyja, atyai nagybátyjának fia vagy valamelyik vérrokona és hozzátartozója, vagy ha ő maga képes rá, sajátmaga is kiválthassa magát.
50Ki kell ugyanis számítani az esztendőket attól az időtől fogva, hogy magát eladta, egészen az örvendetes esztendeig, s a pénzt, amelyen eladta magát, az esztendők száma szerint, s napszámbérszerűen
51Ha sok esztendő van hátra az örvendetes esztendőig, ahhoz mérten fizesse a váltságot is,
52ha kevés, akkor is az esztendők száma szerint ejtse meg az elszámolást az illetővel, s a hátralevő esztendőkhöz mérten fizessen a vevőnek.
53Amit már leszolgált, bérül kell betudni. Ne sanyargassa őt ura erőszakoskodva színed előtt.
54Ha pedig így nem lehet kiváltani, szabaduljon fel az örvendetes esztendőben gyermekeivel együtt.
55Izrael fiai ugyanis az én szolgáim, akiket kihoztam Egyiptom földjéről.
Jegyzetek
25,39 Izraelt Isten kiszabadította a rabszolgaságból, senki sem teheti újra rabszolgává.
25,44 Az idegen rabszolgákkal szemben nem volt kötelező semmiféle testvériség.