8 ¹Az Úr azután ezt mondta Mózesnek: »Mondd Áronnak: Nyújtsd ki kezedet a botoddal a folyókra, a patakokra és a tavakra, és hozd fel a békákat Egyiptom földjére!« ²Kinyújtotta erre Áron a kezét Egyiptom vizeire, feljöttek a békák, és ellepték Egyiptom földjét. ³De a varázslók is hasonlóképpen cselekedtek bűbájosságuk által, és felhozták a békákat Egyiptom földjére.
⁴Hívatta erre a fáraó Mózest és Áront, és azt mondta nekik: »Könyörögjetek az Úrhoz, hogy vigye el rólam és népemről a békákat! Akkor elengedem a népet, hogy áldozzék az Úrnak!« ⁵Azt mondta erre Mózes a fáraónak: »Határozd meg nekem, mikor könyörögjek érted, szolgáidért és népedért, hogy eltávozzanak a békák tőled és házadtól, és csak a folyóban maradjanak meg!« ⁶A fáraó így felelt: »Holnap.« Erre ő azt mondta: »Szavad szerint cselekszem, és megtudod, hogy nincs hasonló az Úrhoz, a mi Istenünkhöz! ⁷El fognak távozni a békák tőled és házadtól, szolgáidtól és népedtől, csak a folyóban maradnak meg!« ⁸Amikor aztán Mózes és Áron kimentek a fáraótól, Mózes az Úrhoz kiáltott a békák miatt, ahogy a fáraónak megígérte. ⁹Erre az Úr Mózes szava szerint cselekedett, és kiveszett a béka a házakból, az udvarokból és a mezőkről. ¹⁰Mérhetetlen rakásokba dobálták össze őket, és bűzlött tőlük az ország. ¹¹Amikor azonban a fáraó látta, hogy visszatért a nyugalma, megkeményítette szívét, és nem hallgatott rájuk, ahogy az Úr előre megmondta.
¹²Azt mondta ekkor az Úr Mózesnek: »Szólj Áronnak: Nyújtsd ki botodat, és üss a föld porára, hogy szúnyoggá legyen az Egyiptomnak egész földjén!« ¹³Úgy is tettek: Áron kinyújtotta a kezét a bottal, ráütött a föld porára, és szúnyog lett abból emberen és állaton. A föld minden pora szúnyoggá változott Egyiptom egész földjén.
¹⁴Ugyanígy cselekedtek a varázslók is, hogy bűbájosságukkal szúnyogot támasszanak, de nem tudtak. Szúnyog volt tehát emberen és állaton. ¹⁵A varázslók azt mondták erre a fáraónak: »Isten ujja ez!« Ám a fáraó szíve megkeményedett, és nem hallgatott rájuk, ahogy az Úr előre megmondta.
¹⁶Ekkor azt mondta az Úr Mózesnek: »Kora reggel kelj fel, állj a fáraó elé – kimegy ugyanis a vízhez –, és mondd neki: Ezt üzeni az Úr: Engedd el népemet, hogy áldozzék nekem, ¹⁷mert ha el nem engeded, íme, mindenféle legyet bocsátok rád, szolgáidra, népedre és házaidra, úgyhogy megtelik százféle léggyel az egyiptomiak háza és az egész föld, amelyen laknak. ¹⁸Gósen földjével azonban csodát teszek, ahol az én népem van, hogy ott ne támadjon légy, és megtudd, hogy én, az Úr itt vagyok ezen a földön! ¹⁹Így teszek különbséget az én népem és a te néped között. Holnap következik be ez a jel.« ²⁰Úgy is tett az Úr: tömérdek légy lepte el a fáraó és szolgáinak házát és Egyiptom egész földjét, és ezek a legyek tönkretették az országot.
²¹Hívatta erre a fáraó Mózest és Áront, és azt mondta nekik: »Menjetek, áldozzatok Isteneteknek, de itt, ezen a földön!« ²²Mózes azonban azt felelte: »Azt nem lehet, mert az egyiptomiak előtt utálatos az, amit mi áldozunk az Úrnak, a mi Istenünknek. Ha azt, amit az egyiptomiak tisztelnek, levágjuk előttük, megköveznek minket. ²³Hadd menjünk tehát háromnapi útra a pusztába, hogy ott áldozzunk az Úrnak, a mi Istenünknek, ahogy megparancsolta nekünk!« ²⁴Azt mondta erre a fáraó: »Elengedlek titeket, hogy áldozzatok az Úrnak, a ti Isteneteknek a pusztában. De nagyon messzire ne menjetek, és könyörögjetek értem!« ²⁵Mózes azt felelte: »Mihelyt kimegyek tőled, imádkozni fogok az Úrhoz, és holnap eltávozik a légy a fáraótól, szolgáitól és népétől. De aztán rá ne szedj megint, hogy nem engeded el a népet, hogy áldozzék az Úrnak!« ²⁶Amikor tehát Mózes kiment a fáraótól, imádkozott az Úrhoz, ²⁷és az Úr az ő szava szerint cselekedett. Eltávolította a legyet a fáraóról, a szolgáiról és a népéről, egy sem maradt belőle. ²⁸Ám a fáraó szíve megkeményedett, és ezúttal sem engedte el a népet.

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző fejezet Következő fejezet