7 ¹Azt mondta erre az Úr Mózesnek: »Íme, mintegy Istenné tettelek a fáraó számára, és bátyád, Áron lesz a prófétád. ²Te neki mondj el mindent, amit parancsolok neked, a fáraóhoz pedig ő szóljon, hogy engedje el földjéről Izrael fiait! ³Én azonban megkeményítem a szívét. Megsokasítom jeleimet és csodáimat Egyiptom földjén, ⁴s ő mégsem hallgat majd rátok. Erre kinyújtom kezeimet Egyiptomra, és hatalmas ítéletek által vezetem ki seregemet és népemet, Izrael fiait Egyiptom földjéről. ⁵Akkor majd megtudják az egyiptomiak, hogy én, az Úr vagyok az, aki kinyújtom kezemet Egyiptomra, és kivezetem Izrael fiait közülük!«
⁶Úgy tettek tehát Mózes és Áron, amint az Úr megparancsolta, úgy cselekedtek. ⁷Mózes nyolcvanesztendős volt, Áron pedig nyolcvanhárom, amikor a fáraóhoz szóltak.
⁸Az Úr akkor így szólt Mózeshez és Áronhoz: ⁹»Ha azt mondja nektek a fáraó: Mutassatok jeleket, akkor mondd Áronnak: Vedd a botodat, dobd a fáraó elé, és kígyóvá változik!« ¹⁰Bement tehát Mózes és Áron a fáraóhoz, és úgy tettek, ahogy az Úr megparancsolta. Áron odadobta a botot a fáraó és szolgái elé, és az kígyóvá változott.
¹¹Előhívatta azonban a fáraó is a bölcseket és a varázslókat, és azok az egyiptomi bűbájosság és egyéb titkos mesterség által hasonlóképpen tettek. ¹²Mindegyikük odadobta a botját, és az kígyóvá változott; ám Áron botja elnyelte a botjukat. ¹³De a fáraó szíve megkeményedett, és nem hallgatott rájuk, ahogy az Úr előre megmondta.
¹⁴Azt mondta erre az Úr Mózesnek: »Megátalkodott a fáraó szíve, nem akarja elengedni a népet. ¹⁵Menj tehát ki eléje reggel, akkor íme, ő kimegy a vízhez. Állj elé a folyó partján, vedd kezedbe a botodat, amely kígyóvá változott, ¹⁶és mondd neki: Az Úr, a héberek Istene elküldött engem hozzád. Azt üzeni: Engedd el népemet, hogy áldozzék nekem a pusztában. Te azonban mindeddig nem akartál rá hallgatni. ¹⁷Ezt üzeni tehát az Úr: Erről tudod meg, hogy én, az Úr vagyok: íme, ezzel a bottal, amely a kezemben van, ráütök a folyó vizére, és az vérré változik. ¹⁸Odavész a hal, amely a folyóban van, megromlik a víz, és undor fogja el az egyiptomiakat, amikor a folyó vizét isszák.«
¹⁹Azután azt mondta az Úr Mózesnek: »Mondd Áronnak: Vedd botodat, és nyújtsd ki kezedet Egyiptom vizeire, folyóira, patakjaira, tavaira, és minden víztárolójára, hogy vérré változzanak, és vér legyen Egyiptom egész földjén, a fa- és kőedényekben egyaránt!« ²⁰Úgy is tett Mózes és Áron, amint az Úr megparancsolta: felemelte a botot, ráütött a fáraó és szolgái előtt a folyó vizére, s az vérré változott. ²¹Odaveszett a hal, amely a vízben volt, megáporodott a folyó, és nem tudtak inni az egyiptomiak a folyó vizéből, és vér lett Egyiptom egész földjén.
²²De az egyiptomi varázslók bűbájosságuk által hasonlóképpen cselekedtek. Megkeményedett erre a fáraó szíve, és nem hallgatott rájuk, ahogy az Úr előre megmondta. ²³Megfordult, hazament, és ezt sem vette szívére. ²⁴Az egyiptomiak mindnyájan vízért ástak ekkor a folyó környékén, hogy ihassanak: nem tudtak ugyanis inni a folyó vizéből. ²⁵Hét nap telt el attól fogva, hogy az Úr csapással sújtotta a folyót.
²⁶Ekkor azt mondta az Úr Mózesnek: »Menj be a fáraóhoz, és mondd neki: Ezt üzeni az Úr: Engedd el népemet, hogy áldozzék nekem. ²⁷Ha nem akarod elengedni, íme, békával sújtom egész határodat. ²⁸Hemzsegni fog a folyó a békától! Feljönnek, bemennek házadba, a hálószobádba és az ágyadba, szolgáid házába és néped közé, a sütőkemencéidbe és dagasztóteknőidbe, ²⁹tehozzád, a népedhez és minden szolgádhoz bemennek a békák!«

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző fejezet Következő fejezet