Keresés a Bibliában

12 1Húsvét előtt hat nappal Jézus Betániába ment, ahol Lázár lakott, akit Jézus föltámasztott a halálból. 2Ott vacsorát készítettek neki. Márta felszolgált, Lázár azok között volt, akik vele ültek az asztalnál. 3Mária pedig fogott egy font igazi, drága nárduszolajat, megkente Jézus lábát, és hajával törölgette azt. A ház megtelt a kenet illatával. 4Erre tanítványai közül az egyik, az iskarióti Júdás, aki árulója lett, így szólt: 5»Miért nem adták el ezt a kenetet háromszáz dénárért, és adták oda a szegényeknek?« 6Ezt pedig nem azért mondta, mintha a szegényekre lett volna gondja, hanem mivel tolvaj volt, és nála lévén az erszény, az adományokat elsikkasztotta. 7Jézus ekkor így szólt: »Hagyj békét neki, hogy temetésem napjára teljesítse azt. 8Mert szegények mindenkor lesznek veletek, de én nem leszek mindig veletek.«
9A zsidók közül sokan megtudták, hogy ott van, és odamentek, nemcsak Jézus miatt, hanem hogy Lázárt is lássák, akit föltámasztott a halálból. 10A főpapok pedig azon tanakodtak, hogy Lázárt is megölik, 11mert a zsidók közül sokan mentek oda miatta, és hittek Jézusban.
12Másnap, amikor a nagy tömeg, amely az ünnepre jött, meghallotta, hogy Jézus Jeruzsálembe jön,

13pálmaágakat fogott, eléje ment és kiáltozott:
»Hozsanna!
Áldott, aki az Úr nevében jön
,
és Izrael királya!«

(Zsolt 118,26) 14Jézus pedig talált egy szamárcsikót, felült rá, amint meg van írva:

15»Ne félj, Sion leánya!
Íme, királyod jön
szamárcsikón ülve!«

16Tanítványai eleinte nem értették ezt, de amikor Jézus megdicsőült, visszaemlékeztek arra, hogy azt tették vele, ami meg volt róla írva. 17Tanúskodott tehát róla a sokaság, amely vele volt, amikor előhívta Lázárt a sírból, és föltámasztotta őt a halálból. 18A sokaság éppen azért ment eléje, mert hallotta, hogy ezt a jelet művelte. 19A farizeusok akkor így szóltak egymáshoz: »Látjátok, hogy semmire sem mentek? Lám, az egész világ tódul utána!«
20Azok között, akik fölmentek, hogy imádkozzanak az ünnepen, volt néhány görög is. 21Ezek odamentek Fülöphöz, aki a galileai Betszaidából volt, és kérték őt: »Uram, látni szeretnénk Jézust!« 22Fülöp elment és szólt Andrásnak, mire András és Fülöp elmentek, és szóltak Jézusnak. 23Jézus ezt felelte nekik: »Eljött az óra, hogy az Emberfia megdicsőüljön. 24Bizony, bizony mondom nektek: ha a földbe hullott gabonaszem meg nem hal, egymaga marad, de ha meghal, sok termést hoz. 25Aki szereti életét, elveszíti azt, és aki gyűlöli életét ezen a világon, megőrzi azt az örök életre. 26Aki nekem szolgál, kövessen engem, és ahol én vagyok, ott lesz a szolgám is. Azt, aki szolgál nekem, meg fogja tisztelni az Atya. 27Most megrendült a lelkem. Mit is mondjak? Atyám, ments meg engem ettől az órától? De hiszen ezért jöttem, ezért az óráért. 28Atyám, dicsőítsd meg nevedet!« Erre szózat hangzott az égből: »Már megdicsőítettem, és újra meg fogom dicsőíteni.«
29Az ott álló tömeg, amely ezt hallotta, azt mondta, hogy mennydörgés volt. Mások így szóltak: »Angyal beszélt hozzá.« 30Jézus azt felelte: »Nem miattam hangzott el ez a szózat, hanem miattatok. 31Ítélet van most e világ felett, most fogják kivetni ennek a világnak a fejedelmét. 32Én pedig, ha majd felmagasztalnak a földről, mindent magamhoz vonzok.« 33Ezt azért mondta, hogy jelezze, milyen halállal fog meghalni. 34A tömeg megjegyezte: »Mi azt hallottuk a törvényből, hogy a Krisztus örökké megmarad. Miért mondod tehát: ‘Az Emberfiát fel kell magasztalni?’ Ki az az Emberfia?« 35Jézus azt felelte nekik: »Már csak kevés ideig van nálatok a világosság. Addig járjatok, amíg tiétek a világosság, hogy a sötétség el ne borítson benneteket. Aki sötétben jár, nem tudja, hová megy. 36Amíg tiétek a világosság, higgyetek a világosságban, hogy a világosság fiai legyetek.« Ezeket mondta Jézus, aztán elment és elrejtőzött előlük.
37Jóllehet ennyi jelet művelt a szemük láttára, mégsem hittek benne,

38hogy beteljesedjék Izajás próféta szava, aki ezeket mondta:
»Uram, ki hitt a mi beszédünknek,
és az Úr karja kinek nyilvánult meg?«

39Nem tudtak hinni, mert Izajás ezt is megmondta:

40»Vakká tette a szemüket
és megkeményítette szívüket,
hogy ne lássanak a szemükkel
és ne értsenek a szívükkel,
nehogy megtérjenek és meggyógyítsam őket«
.

41Ezeket mondta Izajás, mert látta az ő dicsőségét és róla beszélt. 42Mégis, még a főemberek közül is sokan hittek őbenne, de a farizeusok miatt nem vallották meg, hogy ki ne zárják őket a zsinagógából. 43Mert jobban szerették az emberek megbecsülését, mint az Isten dicsőségét.
44Jézus pedig hangját felemelve így szólt: »Aki hisz bennem, nem bennem hisz, hanem abban, aki küldött engem. 45És aki engem lát, azt látja, aki küldött engem. 46Azért jöttem a világba, hogy világosság legyek, hogy mindaz, aki hisz bennem, sötétségben ne maradjon. 47Ha pedig valaki hallja az én igéimet, de nem tartja meg, azt nem ítélem el. Mert nem azért jöttem, hogy a világot elítéljem, hanem hogy megmentsem a világot. 48Van, aki megítélje azt, aki megvet engem, és nem fogadja el igéimet: az ige, amelyet szóltam, az ítéli el őt az utolsó napon. 49Mert nem magamtól beszéltem, hanem aki küldött engem, az Atya, ő parancsolta meg nekem, hogy mit mondjak és mit beszéljek. 50Tudom, hogy az ő parancsa örök élet. Amit tehát én beszélek, úgy mondom el, ahogy az Atya mondta nekem.«

KNB SZIT STL BD RUF KG

Jegyzetek

12,24 A búzaszem maga Jézus. Neki kell meghalnia és felemeltetnie a földről a keresztrefeszítés által (32. v.), hogy magához vonzhassa a megváltásra váró pogányokat is. Az Atya akarata volt ugyanis, hogy Jézus az emberiség üdvösségét a kereszthalál által valósítsa meg.

12,39 Gyakran mondjuk: »nem tudok«, ahelyett, hogy azt mondanánk, »nem akarok«, például szenvedni. Az evangélista is ilyen értelemben használja a szót. A zsidók nem tudtak hinni, mert felfogásuk elvakult és megrögzött volt, hisz rendre ellenszegültek Isten akaratának, semmibe vették azokat a bizonyítékokat, amelyekkel Jézus szolgált tanításának alátámasztására. Így az ő hitük hiánya vétkes volt.