34 ¹Az ige, amely elhangzott Jeremiáshoz az Úrtól, amikor Nebukadnezár, Babilon királya, annak egész hadserege, a kezének uralma alatt álló föld minden királysága és az összes nép harcolt Jeruzsálem ellen és minden városa ellen: ²»Így szól az Úr, Izrael Istene: Menj, és szólj Cidkijához, Júda királyához, és mondd meg neki: Így szól az Úr: Íme, én ezt a várost Babilon királyának kezébe adom, aki felégeti azt tűzzel. ³Te sem menekülsz meg kezéből, hanem egész biztosan elfognak, és a kezébe kerülsz; szemtől szemben fogod látni Babilon királyát, ő személyesen beszél majd veled, és Babilonba fogsz menni. ⁴De halld az Úr igéjét, Cidkija, Júda királya! Így szól hozzád az Úr: Nem halsz meg kard által. ⁵Békében fogsz meghalni, és amint illatszereket égettek atyáidnak, a korábbi királyoknak, akik előtted voltak, úgy égetnek majd illatszereket neked is, és úgy fognak siratni: ‘Jaj, uram!’; mert igét szóltam én« – mondja az Úr. ⁶Akkor elmondta Jeremiás próféta mindezeket az igéket Cidkijának, Júda királyának Jeruzsálemben, ⁷miközben Babilon királyának hadserege harcolt Jeruzsálem ellen és Júda minden megmaradt városa ellen: Lákis és Azeka ellen; mert ezek maradtak meg Júda városai közül, mint megerősített városok.
⁸Az ige, amely elhangzott Jeremiáshoz az Úrtól, miután Cidkija király szövetséget kötött az egész néppel, mely Jeruzsálemben volt, felszabadítást hirdetve nekik, ⁹hogy mindenki bocsássa szabadon rabszolgáját és rabszolganőjét, a héber férfit és héber nőt, és senki se tartsa rabszolgasorban zsidó testvérét. ¹⁰Hallgattak rá a fejedelmek mindnyájan és az egész nép, akik belementek a szövetségbe, hogy mindenki szabadon bocsátja rabszolgáját és rabszolganőjét, és senki sem tartja őket tovább rabszolgasorban; hallgattak rá, és elbocsátották őket. ¹¹De azután újra visszahozták a rabszolgákat és rabszolganőket, akiket szabadon bocsátottak, és leigázva rabszolgákká meg rabszolganőkké tették őket. ¹²Ekkor hangzott az Úr igéje Jeremiáshoz az Úrtól: ¹³»Így szól az Úr, Izrael Istene: Én szövetséget kötöttem atyáitokkal azon a napon, amelyen kihoztam őket Egyiptom földjéről, a szolgaság házából, és ezt mondtam: ¹⁴Hét esztendő elteltével mindegyiktek bocsássa szabadon héber testvérét, aki eladja magát neki! Hat esztendeig szolgáljon neked, azután bocsásd el magadtól szabadon! De atyáitok nem hallgattak rám, és nem hajtották ide fülüket. ¹⁵Ti azonban ma megtértetek, és azt tettétek, ami helyes a szememben, amikor felszabadítást hirdetett mindenki a társának; és szövetséget kötöttetek színem előtt abban a házban, amely az én nevemet viseli. ¹⁶De azután újra megszentségtelenítettétek nevemet, amikor visszahozta mindegyiktek a rabszolgáját és rabszolganőjét, akiket a maguk uraiként bocsátottatok szabadon; és leigáztátok őket, hogy rabszolgáitok és rabszolganőitek legyenek.
¹⁷Ezért így szól az Úr: Ti nem hallgattatok rám, hogy felszabadítást hirdessen mindenki a testvérének, egyik a másiknak. Íme, én hirdetek nektek felszabadítást – mondja az Úr –, a kardra, a dögvészre és az éhínségre, s iszonyattá teszlek titeket a föld minden királysága előtt. ¹⁸Azokat a férfiakat pedig, akik megszegték szövetségemet, és nem váltották valóra a szövetség szavait, melyet színem előtt kötöttek, olyanokká teszem, mint az a borjú, amelyet kettévágtak, és átmentek a részei között: ¹⁹Júda fejedelmeit és Jeruzsálem fejedelmeit, az udvari tisztségviselőket, a papokat és az ország egész népét, akik átmentek a borjú részei között. ²⁰Ellenségeik kezébe adom őket, és azok kezébe, akik életükre törnek. Holttestük pedig az ég madarainak és a föld állatainak lesz eledele. ²¹Cidkiját, Júda királyát és az ő fejedelmeit is ellenségeik kezébe adom, és azok kezébe, akik életükre törnek: a babiloni király hadseregének kezébe, amely most elvonult tőletek. ²²Íme, én parancsot adok – mondja az Úr –, és visszahozom őket ehhez a városhoz; harcolni fognak ellene, elfoglalják, és felégetik tűzzel. Júda városait is pusztasággá teszem, lakó nélkül.«

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző fejezet Következő fejezet