18 ¹Az ige, mely elhangzott Jeremiáshoz az Úrtól: ²»Kelj fel, és menj le a fazekas házába! Ott majd tudtul adom neked igéimet.« ³Lementem tehát a fazekas házába, és íme, az éppen dolgozott a korongon. ⁴Ha rosszul sikerült a fazekas kezében az edény, melyet az agyagból készített, újból készített belőle egy másik edényt, ahogy a fazekas szemében helyesnek látszott, hogy elkészítse. ⁵Akkor így hangzott az Úr igéje hozzám: ⁶»Vajon nem tehetek-e úgy veletek, Izrael háza, mint ez a fazekas? – mondja az Úr. – Íme, mint az agyag a fazekas kezében, olyanok vagytok ti az én kezemben, Izrael háza! ⁷Olykor kimondom egy nemzetről és egy királyságról, hogy kigyomlálom, kiirtom és elpusztítom. ⁸De ha megtér gonoszságából az a nemzet, amely ellen szóltam, akkor megbánom a rosszat, melyet vele tenni szándékoztam. ⁹Olykor pedig kimondom egy nemzetről és egy királyságról, hogy felépítem és elültetem. ¹⁰De ha azt teszi, ami rossz a szememben, hogy nem hallgat szavamra, akkor megbánom a jót, melyről azt mondtam, hogy megteszem neki. ¹¹Most tehát mondd meg Júda férfiainak és Jeruzsálem lakóinak: Így szól az Úr: Íme, én rosszat készítek ellenetek, és tervet szövök ellenetek! Térjetek hát meg, mindegyiktek a maga gonosz útjáról, és jobbítsátok meg útjaitokat és tetteiteket!« ¹²De azt mondták: »Hiábavaló! Mert a magunk gondolatai után megyünk, és mindegyikünk saját gonosz szívének megátalkodottsága szerint cselekszik.«

¹³Ezért így szól az Úr:
»Kérdezzétek csak meg a nemzeteket:
ki hallott ilyeneket?
Nagyon rettenetes dolgot művelt
Izrael szűze.

¹⁴Vajon eltűnik-e a mező sziklájáról
a Libanon hava?
Vagy kiapadnak-e a feltörő vizek,
hideg vízfolyások?

¹⁵Mégis elfelejtett engem az én népem,
a semminek tömjéneznek;
elbuktatták őket útjaikon,
az ősi ösvényeken,
hogy csapásokon járjanak,
egyenetlen úton;

¹⁶hogy borzadállyá tegyék földjüket,
örökös gúny tárgyává;
aki csak keresztülmegy rajta, megborzad,
és a fejét csóválja.

¹⁷Mint a keleti szél, szétszórom őket
az ellenség előtt;
hátamat és nem arcomat mutatom nekik
balsorsuk napján.«

¹⁹Figyelj rám, Uram,
és halld meg ellenfeleim hangját!

²⁰Vajon rosszal szokás-e fizetni a jóért,
hogy vermet ástak lelkemnek?
Emlékezz rá, hogy színed előtt álltam,
hogy javukra szóljak,
hogy elfordítsam haragodat róluk!

²¹Ezért juttasd fiaikat éhínségre,
és add őket a kard hatalmába!
Asszonyaik legyenek gyermektelenek és özvegyek,
férfiaikat halál gyilkolja,
ifjaikat kard sújtsa a harcban!

²²Hangozzék jajkiáltás házaikból,
amikor hirtelen rablócsapatot hozol rájuk!
Mert vermet ástak, hogy elfogjanak engem,
és csapdákat rejtettek el lábam elé.

²³De te, Uram, ismered
minden ellenem szőtt halálos tervüket.
Ne bocsásd meg bűnüket,
és vétküket ne töröld el színed elől!
Legyenek bukottak színed előtt,
haragod idején bánj el velük!

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző fejezet Következő fejezet