⁵Így szól az Úr:
»Átkozott az ember, aki emberben bízik
és testet tesz támaszává,
de az Úrtól eltávozik szíve!

⁶Olyan lesz, mint a tamariszk a pusztában:
nem látja, ha valami jó jön;
kiaszott vidéken lakik a sivatagban,
szikes és lakatlan földön.

⁷Áldott az a férfi, aki az Úrban bízik,
és az Úr lesz bizodalma!

⁸Olyan lesz, mint a víz mellé ültetett fa,
mely a folyóhoz ereszti gyökereit:
nem fél, ha jön a hőség,
lombja zöldellni fog;
száraz esztendőben sem aggódik,
és nem szűnik meg gyümölcsöt teremni.

⁹Csalárdabb a szív mindennél, és gyógyíthatatlan;
ki ismeri azt?

¹⁰Én, az Úr, kikutatom a szívet,
megvizsgálom a veséket,
hogy megfizessek kinek-kinek az útja szerint,
cselekedeteinek gyümölcse szerint.

¹¹Mint a fogolymadár, mely kotlik, bár nem tojt,
olyan, aki gazdagságot szerez, de nem törvényesen.
Napjai közepén itt kell hagynia,
és a végén bolonddá lesz.«

¹²Dicsőség Trónja, Fenséges kezdettől fogva,
szentélyünk Helye!

¹³Izrael reménysége, Uram!
Akik elhagynak téged,
mind megszégyenülnek;
a tőled elpártolókat a porba írják,
mert elhagyták az élő vizek forrását, az Urat.

KNB SZIT STL BD RUF KG