5Ezt mondja az Úr: Átkozott az a férfi, a ki emberben bízik és testbe helyezi erejét, az Úrtól pedig eltávozott az ő szíve! (Zsolt 146,3) 6Mert olyanná lesz, mint a hangafa a pusztában, és nem látja, hogy jó következik, hanem szárazságban lakik a sivatagban, a sovány és lakhatatlan földön. 7Áldott az a férfi, a ki az Úrban bízik, és a kinek bizodalma az Úr; (Zsolt 125,1; Ésa 40,31) 8Mert olyanná lesz, mint a víz mellé ültetett fa, a mely a folyó felé bocsátja gyökereit, és nem fél, ha hőség következik, és a levele zöld marad; és a száraz esztendőben nem retteg, sem a gyümölcsözéstől meg nem szűnik. (Zsolt 1,3) 9Csalárdabb a szív mindennél, és gonosz az; kicsoda ismerhetné azt? (Ésa 1,2) 10Én, az Úr vagyok az, a ki a szívet fürkészem és a veséket vizsgálom, hogy megfizessek kinek-kinek az ő útai szerint és cselekedeteinek gyümölcse szerint. (Zsolt 7,10) 11Mint a fogoly madár, mely fiakat gyűjt, melyeket nem ő költött, olyan, a ki gazdagságot gyűjt, de nem igazán; az ő napjainak felén elhagyja azt, a halálakor pedig bolonddá lesz. (Jer 25,34-36; Ezék 34,2-20) 12Óh dicsőség trónja, kezdettől fogva magasságos, szentségünknek helye. (2Krón 7,16; Zsolt 132,12.13) 13Izráelnek reménysége, oh Uram! A kik elhagynak téged, mind megszégyenülnek! A kik elpártolnak tőlem, a porba iratnak be, mert elhagyták az élő vizeknek kútfejét, az Urat! (Zsolt 73,27)