65

¹»Hagytam, hogy felkeressenek,
akik nem kérdeztek engem;
engedtem, hogy megtaláljanak,
akik nem kerestek engem.
‘Íme, itt vagyok! Íme, itt vagyok!’
– mondtam a nemzetnek,
mely nem szólította nevemet.

²Egész nap kitártam kezemet
a lázadó nép felé,
amely nem jó úton jár,
hanem a saját gondolatai után;

³a nép felé, mely haragra ingerel engem,
színem előtt, állandóan;
véresáldozatot mutatnak be a kertekben,
és tömjénáldozatot a téglákon;

⁴a sírokban tartózkodnak,
és a rejtekhelyeken éjszakáznak;
megeszik a sertéshúst,
és tisztátalan hús leve van edényeikben.

⁵Azt mondják: ‘Húzódj vissza,
ne közelíts hozzám, mert szentté teszlek!’
Ezek füst az orromban,
egész nap égő tűz.

⁶Íme, meg van írva színem előtt;
nem hallgatok, csak ha visszafizettem;
és vissza fogok fizetni az ölükbe,

⁷bűneitekért és atyáitok bűneiért egyaránt,
– mondja az Úr –,
akik tömjéneztek a hegyeken,
és a halmokon gyaláztak engem;
kimérem korábbi tetteik fizetségét az ölükbe.«

⁸Így szól az Úr:
»Mint amikor must található a szőlőfürtben,
és azt mondják: ‘Ne pusztítsd el,
mert áldás van benne!’,
úgy teszek én szolgáimért:
nem pusztítok el mindenkit.

⁹Ivadékot hozok elő Jákobból és Júdából,
aki örökli hegyeimet;
választottaim fogják örökölni,
és szolgáim laknak majd ott.

¹⁰Sáron nyájak legelője lesz,
és Ákor völgye csordák pihenőhelye,
népem számára, mely engem keres.

¹¹Titeket azonban, akik elhagytátok az Urat,
és elfeledkeztetek szent hegyemről;
akik asztalt terítettetek a szerencseistennek,
és fűszeres bort töltöttetek a sorsistennek:

¹²titeket a kard élére szántalak,
és mindnyájan letérdeltek majd a leöléshez,
mert kiáltottam, de nem válaszoltatok,
szóltam, de nem hallottátok meg;
azt tettétek, ami rossz a szememben,
és ami nem tetszik nekem, azt választottátok.«

¹³Ezért így szól az Úristen:
»Íme, szolgáim enni fognak,
ti pedig majd éheztek;
íme, szolgáim inni fognak,
ti pedig majd szomjaztok;
íme, szolgáim örvendezni fognak,
ti pedig majd szégyenkeztek;

¹⁴íme, szolgáim ujjongani fognak
szívük boldogságában,
ti pedig majd kiáltoztok
szívetek fájdalmában,
és megtört lélekkel jajgattok!

¹⁵Neveteket átoknak hagyjátok választottaimra:
‘Öljön meg téged az Úristen!’
Szolgáinak pedig más nevet ad.

¹⁶Aki áldást kér magára a földön,
a hűség Istenének nevében kér majd áldást;
és aki esküszik a földön,
a hűség Istenére fog esküdni.
Hisz feledésbe megy a hajdani nyomorúság,
és rejtve lesz szemem elől.

¹⁷Mert íme, én új eget és új földet teremtek;
az elsőkre nem emlékeznek,
nem is jutnak eszébe senkinek.

¹⁸De örvendjetek és ujjongjatok mindörökké
annak, amit teremtek;
mert íme, én Jeruzsálemet ujjongássá teremtem,
népét pedig örömmé.

¹⁹Ujjongok majd Jeruzsálemben,
és örvendezem népemben;
nem hallatszik többé benne
sírás hangja és kiáltás hangja.

²⁰Nem lesz ott többé néhány napig élő csecsemő,
sem öreg, aki nem tölti be napjait;
mert a legfiatalabb is százéves korában hal meg,
és aki nem éri meg századik évét,
átkozottnak számít.

²¹Házakat építenek, és bennük laknak,
szőlőt ültetnek, és eszik gyümölcsét.

²²Nem azért építenek, hogy más lakjék ott,
nem azért ültetnek, hogy más egyék;
mert népem életkora olyan lesz, mint a fák életkora,
és kezük munkáját élvezik választottaim.

²³Nem fáradnak hiába,
és nem a hirtelen pusztulásra szülnek;
mert az Úrtól megáldott ivadékok ők,
és sarjaik velük együtt.

²⁴Ez történik majd:
mielőtt még kiáltanának, én válaszolok,
ők még beszélnek, és én már meghallgatom.

²⁵Farkas és bárány együtt legelnek majd,
az oroszlán szalmát eszik, mint a marha,
és a kígyónak por lesz a kenyere.
Nem ártanak és nem pusztítanak
sehol szent hegyemen« – mondja az Úr.

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző fejezet Következő fejezet