Izajás könyve

62 Isten megdicsőült városa¹Sion miatt nem hallgathatok,
és Jeruzsálem miatt nem nyugodhatok,
míg elő nem tűnik igazsága, mint a hajnal,
és szabadítása, mint fáklya, fel nem gyullad.
*²Látni fogják a nemzetek igazságodat,
és a királyok mindnyájan dicsőségedet.
Új néven hívnak majd téged,
melyet az Úr ajka ad neked.
³Ékes korona leszel az Úr kezében,
és királyi fejdísz Istened tenyerén.
⁴Nem mondanak téged többé elhagyottnak,
és országodat nem mondják többé pusztaságnak,
hanem így neveznek téged: „Én gyönyörűségem”,
és országodat: „Menyasszony”.
Mert gyönyörködik benned az Úr,
és országod férjhez megy.
⁵Mert ahogy feleségül veszi az ifjú a lányt,
úgy vesz feleségül a te fölépítőd,
és ahogy örül a vőlegény a menyasszonynak,
úgy örül majd neked Istened.
*⁶Falaidra, Jeruzsálem, őröket rendeltem;
egész nap és egész éjjel,
sohase hallgassanak!
Akik az Urat emlékeztetitek,
ne legyen nyugtotok;
⁷és ne hagyjatok nyugtot neki,
míg helyre nem állítja Jeruzsálemet,
és dicsőséggé nem teszi a földön!
⁸Az Úr megesküdött jobbjára
és hatalmas karjára:
„Nem adom többé gabonádat
eledelül ellenségeidnek,
és nem isszák idegenek fiai mustodat,
amelyért te fáradoztál;
⁹hanem akik betakarítják, azok eszik,
és dicsérik az Urat;
és akik leszüretelik, azok isszák
szent udvaraimban.
¹⁰Menjetek át, menjetek át a kapukon,
készítsétek a nép útját!
Töltsétek fel, töltsétek fel az utakat,
tisztítsátok meg a kövektől,
emeljetek zászlót a népek fölé!”
¹¹Íme, az Úr tudtul adta a föld határáig:
„Mondjátok Sion leányának:
Íme, eljön a te szabadításod;
íme, vele van fizetsége,
és amit szerzett, a színe előtt.
¹²Szent népnek hívják majd őket,
az Úr megváltottjainak;
téged pedig keresett városnak neveznek,
nem elhagyottnak.”