8Majd hallottam az Úr hangját, amint mondotta: »Kit küldjek el? Ki megy el nekünk?« Ekkor azt mondtam: »Íme, itt vagyok, engem küldj!«
9Erre így szólt: »Menj, és mondd ennek a népnek:
‘Hallván halljatok, de ne értsetek,
és látván lássatok, de ne ismerjetek!’
10Tedd hájassá e nép szívét,
fülét tedd süketté, és szemét ragaszd le,
hogy ne lásson szemével,
fülével ne halljon, és szívével ne értsen,
hogy meg ne térjen, és meg ne gyógyuljon!«
11Erre megkérdeztem:
»Meddig, Uram?« Ő így szólt:
»Amíg el nem pusztulnak a városok, s lakók nélkül nem lesznek,
a házak emberek nélkül,
és a szántóföld pusztává nem válik.«
12Eltávolítja az Úr az embereket,
és teljes lesz az elhagyatottság az országban.
13Még ha meg is marad benne egy tizednyi,
az is csak elpusztul újra,
mint a terebint és mint a tölgyfa,
amelynek kidöntés után megmarad a törzsöke:
szent mag a törzsöke.
Jegyzetek
6,9 A próféta nem fogja tudni feltartóztatni az ítéletet.
6,12 Utalás az északi országrész Kr. e. 721-es elhurcolására.
6,13 A megmaradó tized Júda törzse. – A zárómondat egy későbbi magyarázó kiegészítés, mely már utal arra, hogy a babiloni fogság nem lesz a vég.