8És hallám az Úrnak szavát, a ki ezt mondja vala: Kit küldjek el és ki megyen el nékünk? Én pedig mondék: Ímhol vagyok én, küldj el engemet! (Ésa 2,2.3; Mik 4,1.2; Róm 15,12.1Móz;49,5.6; Ésa 42,6) 9És monda: Menj, és mondd ezt e népnek: Hallván halljatok és ne értsetek, s látván lássatok és ne ismerjetek; (Ésa 42,20; Jer 5,21; Máté 13,15; Csel 28,26) 10Kövérítsd meg e nép szívét, és füleit dugd be, és szemeit kend be: ne lásson szemeivel, ne halljon füleivel, ne értsen szívével, hogy meg ne térjen, és meg ne gyógyuljon. (Ésa 43,5;66,18; Jer 30,10;5,26) 11És én mondék: Meddig lészen ez Uram?! És monda: Míg a városok pusztán állanak lakos nélkül, és a házak emberek nélkül, s a föld is puszta lészen; (Ésa 9,21; Hós 1,11.12; Mik 5,3) 12És az Úr az embert messze elveti, s nagy pusztaság lészen a földön; 13És ha megmarad még rajta egy tizedrész, ismétlen elpusztul ez is; de mint a terpentinfának és cserfának törzsük marad kivágatás után: az ő törzsük szent mag lészen! (5Móz 32,22)