53
1»Ki hitt annak, amit hallottunk,
és az Úr karja ki előtt nyilvánult meg?
7Megkínozták, és ő alázatos volt,
nem nyitotta ki száját;
mint a bárány, melyet leölésre visznek,
és mint a juh, mely nyírói előtt elnémul,
nem nyitotta ki száját.
19Ha készek vagytok meghallgatni,
majd a föld legjavából esztek.
Jegyzetek
53,1 Előbb az üldözők és kínzók akik félreismerték a szolgát (1-6), majd a próféta (7-10) elmélkednek a szolga sorsáról. Végül maga Isten szól a szolga jövőjéről (11-12). Egy igaz szenvedése sokakat igazzá tett, mert Isten elfogadta őt engesztelő áldozatul.
29Másnap látta, hogy Jézus közeledik hozzá. Erre így szólt: »Íme, az Isten Báránya, aki elveszi a világ bűnét!