5

¹Hadd énekeljek kedvesemről,
szerelmesem énekét szőlőjéről!
Szőlője volt kedvesemnek
termékeny hegytetőn;

²körülásta, és a kövektől megtisztította,
majd beültette nemes szőlővel;
közepén tornyot épített,
sajtót is vájt benne;
és várta, hogy szőlőfürtöt teremjen,
de vadszőlőt termett.

³Most hát, Jeruzsálem lakói
és Júda férfiai,
tegyetek igazságot köztem és szőlőm között!

⁴Mit kellett volna még tennem szőlőmmel,
amit nem tettem meg vele?
Amikor azt vártam, hogy szőlőfürtöt teremjen,
miért vadszőlőt termett?

⁵Most pedig hadd adjam tudtotokra,
mit teszek szőlőmmel!
Eltávolítom sövényét,
hadd pusztítsák el;
lerombolom kerítését,
hadd tapossák össze.

⁶Pusztává teszem:
nem metszik meg többé, és nem kapálják,
fölveri a tövis és a tüske;
és megparancsolom a felhőknek,
hogy esőt ne hullassanak rá.

⁷Bizony, a Seregek Urának szőlője Izrael háza,
és Júda férfiai az ő gyönyörű ültetvénye;
jogot várt, de íme, csak visszaélés van,
igazságot, de íme, csupa jajveszékelés!

⁸Jaj azoknak,
akik házat házhoz kapcsolnak,
szántóföldet szántóföldhöz csatolnak,
amerre csak terjed a határ!
Talán ti laktok csak az országban?

⁹Fülem hallatára megesküdött a Seregek Ura:
»Bizony, rommá válik a sok ház,
a nagyok és szépek lakatlanokká!«

¹⁰Mert tíz hold szőlő csak egy korsónyit terem,
és tíz hómer vetőmag csak egy hómert terem.

¹¹Jaj azoknak, akik már kora reggel
részegítő ital után futnak,
és késő estig bor hevíti őket!

¹²Citera és hárfa, dob és fuvola
meg bor van lakomáikon,
de az Úr cselekedetére nem néznek,
és kezének művét nem látják!

¹³Ezért megy fogságba népem,
mert semmit sem ért;
nemessége éhen pusztul,
tömege szomjúságtól eped el.

¹⁴Ezért kitátja torkát az alvilág,
és végtelen szélesre nyitja száját;
leszáll oda úr és szolganép,
mely lármázik és vigad benne.

¹⁵Akkor majd meghajlik az ember,
és megalázkodik a férfi,
s a kevélyek szeme is megtörik.

¹⁶Felmagasztosul az ítéletben a Seregek Ura,
és a Szent Isten szentnek bizonyul igazságban.

¹⁷Bárányok legelnek majd ott mint legelőjükön,
s a termővé lett romokon idegenek dúskálnak.

¹⁸Jaj azoknak,
akik a hamisság köteleivel vonszolják a bűnt,
és mint a szekér kötelével, a vétket!

¹⁹Akik így szólnak: »Siessen az Úr,
siettesse művét, hadd lássuk!
Közeledjék és jöjjön el Izrael Szentjének terve,
hadd ismerjük meg!«

²⁰Jaj azoknak, akik a rosszat jónak mondják,
és a jót rossznak;
akik a sötétséget világossággá teszik,
és a világosságot sötétséggé;
akik a keserűt édessé teszik,
és az édest keserűvé!

²¹Jaj azoknak, akik bölcsek a maguk szemében,
és önmaguk előtt okosak!

²²Jaj azoknak, akik hősök a borivásban,
és vitézek a részegítő ital keverésében;

²³akik ajándékért fölmentik a gonoszt,
és az igaztól elveszik igazát!

²⁴Ezért, ahogy felfalja a tarlót a tűz nyelve,
és a szénát a láng elemészti,
úgy korhad el gyökerük,
és virágjuk elszáll, mint a por;
mert elvetették a Seregek Urának tanítását,
és Izrael Szentjének beszédét meggyalázták.

²⁵Ezért lángolt fel az Úr haragja népe ellen,
kinyújtotta kezét fölé, és megverte őt;
akkor megrendültek a hegyek,
és holttestük annyi lett,
mint a szemét az utcák közepén.
Mindezzel nem fordult el haragja,
hanem keze még ki van nyújtva.

²⁶Zászlót emel egy távoli nemzetnek,
és füttyszóval előhívja a föld végéről,
s az íme, sietve, gyorsan eljön.

²⁷Nincs közte fáradt, és nincs kimerült,
nem szunnyad senki, és nem alszik;
nem oldódik meg csípőjének öve,
és nem szakad el sarujának szíja.

²⁸Nyilai hegyesek, és minden íja megfeszítve;
lovainak patája mintha kova volna,
és kerekei mint a szélvihar.

²⁹Bömbölése mint az oroszláné,
bömböl, mint az oroszlánkölykök;
morog, és megragadja a prédát,
biztonságba helyezi, és nincs, aki elragadja tőle.

³⁰Azon a napon dübörög majd nagyon,
mint a tenger morajlása.
Ha rátekint valaki a földre,
íme, ott rémterhes sötétség,
még a világosságot is elűzi a homálya.

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző fejezet Következő fejezet