12Hallgass rám, Jákob,
és Izrael, akit elhívtam!
Én magam, én vagyok az első,
és én vagyok az utolsó is.
13Igen, az én kezem alapozta meg a földet,
és jobbom terjesztette ki az eget;
ha szólítom őket, előállnak együtt.
14Gyűljetek össze mindnyájan, és halljátok!
Ki hirdette közülük ezeket?
Akit az Úr szeret, végrehajtja akaratát Babilonon,
és karja a káldeaiakon.
15Én, én szóltam, és hívtam el őt,
elhoztam őt, és sikerrel jár útján.
16Jöjjetek közel hozzám, halljátok ezt!
Nem szóltam a rejtekben kezdettől fogva,
attól az időtől, hogy ez történik, én ott vagyok.
Most pedig az Úristen küldött el engem, és az ő lelke.
17Így szól az Úr, a te megváltód,
Izrael Szentje:
Én vagyok az Úr, a te Istened,
aki tanítalak téged, hogy hasznodra váljék,
aki vezetlek az úton, amelyen járnod kell.
18Ha figyeltél volna parancsaimra,
olyan volna békességed, mint a folyam,
és igazságod, mint a tenger hullámai;
19ivadékod annyi volna, mint a föveny,
és méhed sarja annyi, mint homokszemei;
nem veszne ki és nem tűnne el
neve színem elől.
Jegyzetek
48,12 Izraelnek új hitvallást kell tanulnia: hogy hisz az egy és egyetlen Istenben, aki az eget és a földet teremtette, és aki Círuszt is szerette és meghívta.