48

¹Halljátok ezt, Jákob háza,
akik Izrael nevét viselitek,
és Júda bensejéből származtok;
akik az Úr nevére esküsztök,
és Izrael Istenét emlegetitek,
de nem hűségben és nem igazságban!

²Bizony, a szent városról kapták nevüket,
és Izrael Istenére támaszkodnak:
Seregek Ura az ő neve.

³A korábbi dolgokat régóta hirdettem,
számból jöttek ki, és tudattam azokat;
egy szempillantás alatt megtettem, és bekövetkeztek.

⁴Mert tudtam, hogy megátalkodott vagy,
vasinakból van a nyakad,
és a homlokod ércből,

⁵ezért hirdettem neked régóta,
mielőtt bekövetkezett, tudattam veled,
hogy ne mondhasd: »Bálványom tette ezeket,
faragott és öntött szobrom parancsolta meg.«

⁶Amit hallottál, lásd mindazt!
És ti nem hirdetitek?
Mostantól fogva új dolgokat tudatok veled,
és elrejtett dolgokat, melyeket nem ismersz.

⁷Most teremtettem őket, nem régen,
és a napjuk előtt nem hallottál róluk,
hogy ne mondhasd: »Íme, ismertem őket.«

⁸Nem is hallottad, nem is ismerted,
füled sem nyílt meg előbb;
mert tudom, hogy nagyon hűtlen vagy,
és lázadónak hívnak az anyaméhtől fogva.

⁹Nevemért türtőztetem haragomat,
és dicsőségemért megfékezem irántad,
hogy ne pusztítsalak el.

¹⁰Íme, kiégettelek, de nem mint ezüstöt,
megpróbáltalak a nyomorúság kohójában.

¹¹Önmagamért, magamért cselekszem,
mert hogyan engedhetném, hogy gyalázzanak?
És dicsőségemet másnak nem adom!

¹²Hallgass rám, Jákob,
és Izrael, akit elhívtam!
Én magam, én vagyok az első,
és én vagyok az utolsó is.

¹³Igen, az én kezem alapozta meg a földet,
és jobbom terjesztette ki az eget;
ha szólítom őket, előállnak együtt.

¹⁴Gyűljetek össze mindnyájan, és halljátok!
Ki hirdette közülük ezeket?
Akit az Úr szeret, végrehajtja akaratát Babilonon,
és karja a káldeaiakon.

¹⁵Én, én szóltam, és hívtam el őt,
elhoztam őt, és sikerrel jár útján.

¹⁶Jöjjetek közel hozzám, halljátok ezt!
Nem szóltam a rejtekben kezdettől fogva,
attól az időtől, hogy ez történik, én ott vagyok.
Most pedig az Úristen küldött el engem, és az ő lelke.

¹⁷Így szól az Úr, a te megváltód,
Izrael Szentje:
Én vagyok az Úr, a te Istened,
aki tanítalak téged, hogy hasznodra váljék,
aki vezetlek az úton, amelyen járnod kell.

¹⁸Ha figyeltél volna parancsaimra,
olyan volna békességed, mint a folyam,
és igazságod, mint a tenger hullámai;

¹⁹ivadékod annyi volna, mint a föveny,
és méhed sarja annyi, mint homokszemei;
nem veszne ki és nem tűnne el
neve színem elől.

²⁰Menjetek ki Babilonból,
meneküljetek a káldeaiak közül!
Ujjongó hangon hirdessétek, adjátok tudtul ezt,
terjesszétek el a föld végéig!
Mondjátok: »Megváltotta az Úr szolgáját, Jákobot!«

²¹Nem szomjaztak, amikor a pusztában vezette őket,
kősziklából fakasztott vizet nekik;
meghasította a kősziklát, és folytak a vizek.

²²Nincs békességük az istenteleneknek
– mondja az Úr. –

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző fejezet Következő fejezet