46

¹Térdre roskad Bél, meggörnyed Nábó,
szobraik állatokra és barmokra kerülnek;
terheiteket hordozzák,
teher az a kimerült állatoknak.

²Meggörnyednek, térdre roskadnak együttesen,
nem tudják megmenteni a terhet,
és maguk is a fogságba mennek.

³Hallgassatok rám, Jákob háza,
és Izrael házának egész maradéka,
ti, akiket hordozlak az anyaméhtől kezdve,
akiket viszlek anyátok méhétől fogva!

⁴Öregségtekig én ugyanaz vagyok,
és idős korotokig én hordozlak;
én alkottalak, én viszlek,
én hordozlak, és mentelek meg.

⁵Kihez hasonlíthatnátok engem,
és kivel vethetnétek egybe?
Kihez mérhetnétek engem, hogy hasonlók lennénk?

⁶Akik kiöntik az aranyat az erszényből,
és akik ezüstöt mérnek a mérlegen,
aranyművest fogadnak, hogy istent csináljon belőle,
meghajolnak és leborulnak.

⁷Vállukra veszik, hordozzák,
és leteszik a helyére,
az pedig áll,
nem mozdul helyéről;
még ha kiált is hozzá valaki, akkor sem válaszol,
szorongatásából nem menti meg őt.

⁸Emlékezzetek erre, és szégyenkezzetek;
vegyétek szívetekre, ti hűtlenek!

⁹Emlékezzetek a korábbi dolgokra
az ősidőktől fogva,
mert én vagyok az Isten, és nincs más,
Isten vagyok, és nincs olyan, mint én!

¹⁰Hirdetem kezdettől a végső dolgokat,
és régtől fogva azt, ami még nem történt meg.
Így szólok: »Tervem megvalósul,
és ami tetszik nekem, mindent megteszek.«

¹¹Hívok napkeletről egy ragadozó madarat,
messze földről egy tervemnek megfelelő férfit.
Szóltam, és be is teljesítem,
kigondoltam, és meg is teszem.

¹²Hallgassatok rám, keményszívűek,
akik messze vagytok az igazságtól!

¹³Közel hoztam igazságomat, nincsen messze,
és szabadításom nem késlekedik;
szabadítást adok a Sionon,
és dicsőségemet Izraelnek.

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző fejezet Következő fejezet