44
1Most pedig halld, Jákob, én szolgám,
Izrael, akit kiválasztottam!
2Így szól az Úr, a te alkotód,
aki formált téged az anyaméhtől fogva,
és segít téged:
»Ne félj, szolgám, Jákob,
Jesurun, akit kiválasztottam!
3Mert vizet árasztok a szomjas földre,
és patakokat a szárazra;
kiárasztom lelkemet ivadékaidra,
és áldásomat sarjaidra.
4Sarjadoznak majd a fű között,
mint fűzfák a vízfolyások mellett.
5Az egyik így szól: ‘Én az Úré vagyok’,
a másik meg Jákob nevével nevezi magát;
az pedig kezébe írja: ‘Az Úré’,
és Izrael nevéről kap nevet.«
Jegyzetek
44,1 Senki sem szégyenli többé, hogy az Úrhoz tartozik. Jesurun jelentése becsületes, feltehetően Jákob (= álnok) ellentéteként áll itt (vö. Óz 12,3-4).