44

¹Most pedig halld, Jákob, én szolgám,
Izrael, akit kiválasztottam!

²Így szól az Úr, a te alkotód,
aki formált téged az anyaméhtől fogva,
és segít téged:
»Ne félj, szolgám, Jákob,
Jesurun, akit kiválasztottam!

³Mert vizet árasztok a szomjas földre,
és patakokat a szárazra;
kiárasztom lelkemet ivadékaidra,
és áldásomat sarjaidra.

⁴Sarjadoznak majd a fű között,
mint fűzfák a vízfolyások mellett.

⁵Az egyik így szól: ‘Én az Úré vagyok’,
a másik meg Jákob nevével nevezi magát;
az pedig kezébe írja: ‘Az Úré’,
és Izrael nevéről kap nevet.«

⁶Így szól az Úr, Izrael királya
és megváltója, a Seregek Ura:
»Én vagyok az első, és én vagyok az utolsó,
rajtam kívül nincs Isten.

⁷Ki olyan, mint én? Kiáltson,
hirdesse és adja elő nekem, ami azóta volt,
hogy megalapítottam az ősi népet;
és a jövendőt, ami következik, hirdesse nekünk!

⁸Ne rettegjetek, és ne féljetek!
Nemde régóta tudtul adtam neked, és hirdettem?
Ti vagytok az én tanúim.
Van-e Isten rajtam kívül?
Vagy kőszikla? Nem tudok róla.«,

⁹A bálványok alkotói mind semmik, és kedvenceik nem használnak semmit. Ők a tanúik, hogy nem látnak és nem értenek, ezért szégyent vallanak. ¹⁰Ki formált istent, és öntött bálványszobrot, mely nem használ? ¹¹Íme, annak társai mind szégyent vallanak, mert a mesterek is emberek közül valók. Gyűljenek össze mindnyájan, álljanak elő! Megrettennek majd, és szégyent vallanak együtt. ¹²A kovácsmester fáradozik, és az izzó szénnél dolgozik, kalapáccsal formálja művét, és megmunkálja erős karjával; meg is éhezik, és elhagyja ereje, nem iszik vizet, és elfárad.
¹³Az ácsmester kifeszíti a mérőzsinórt, jelet húz körben rajzszerszámával; gyaluval készíti művét, és körzővel megrajzolja; elkészíti, mint férfi képmását, mint szép embert, hogy házban lakjék. ¹⁴Cédrusfákat vág ki magának, és veszi a tölgyet vagy a terebintfát, melyet az erdő fái között nevelt magának; lucfenyőt ültet, melyet az eső felnövel. ¹⁵Tüzelője lesz az embernek: vesz belőle, hogy melegedjék, meg is gyújtja, és kenyeret süt. Istent is csinál, és leborul, bálványt készít belőle, és meghajol előtte. ¹⁶Felét elégeti tűzben, felén húst süt, megeszi a sültet, és jóllakik; fel is melegszik, és így szól: »De jól megmelegedtem! Érzem a tüzet!« ¹⁷A maradékából pedig istent készít, bálványt magának, meghajol és leborul előtte, könyörög hozzá, és így szól: »Ments meg engem, mert te vagy az én istenem!«
¹⁸Nem tudják és nem látják be, mert szemük leragadt, hogy ne lásson, és ne értsen a szívük. ¹⁹Nem fontolják meg szívükkel, nincs tudásuk és belátásuk, hogy így szólnának: »Felét elégettem tűzben, parazsán kenyeret is sütöttem, sütök húst is, és megeszem; a maradékából pedig undok bálványt készítek, és egy fatuskó előtt hajolok meg.« ²⁰Hamu a tápláléka, szíve csalatkozik, félrevezeti őt; nem menti meg lelkét, és nem mondja: »Nemde hazugság van a jobbomon?«

²¹Emlékezz ezekre, Jákob,
és Izrael, mert szolgám vagy!
Én formáltalak, az én szolgám vagy,
Izrael, nem feledkezem meg rólad.

²²Eltöröltem, mint a felleget, gonoszságaidat,
és mint a felhőt, vétkeidet.
Térj vissza hozzám, mert megváltottalak!

²³Ujjongjatok, egek, mert az Úr cselekedett,
kiáltsatok, földnek mélységei!
Ujjongásban törjetek ki, hegyek,
erdő és minden fa benne!
Mert megváltotta az Úr Jákobot,
és Izraelben fog megdicsőülni.

²⁴Így szól az Úr, a te megváltód,
aki formált téged az anyaméhtől fogva:
»Én vagyok az Úr,
aki alkottam mindent,
aki egyedül feszítettem ki az eget,
és szilárdítottam meg a földet;
ki volt velem?

²⁵Meghiúsítom a fecsegők jeleit,
és a jósokat bolonddá teszem;
meghátrálásra kényszerítem a bölcseket,
és tudományukat balgasággá teszem.

²⁶Valóra váltom szolgám szavát,
és követeim tervét beteljesítem.
Azt mondom Jeruzsálemnek: ‘Lakottá leszel’,
és Júda városainak: ‘Felépültök’,
s romjait helyreállítom.

²⁷Azt mondom a mély tengernek: ‘Apadj ki!
Folyóidat pedig kiszárítom.’

²⁸Azt mondom Círusznak: ‘Pásztorom,
aki minden kívánságomat teljesíti.’
Azt mondom Jeruzsálemnek: ‘Felépülsz’,
és a templomnak: ‘Lerakják alapjaidat.’«

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző fejezet Következő fejezet