1 ¹Izajásnak, Ámosz fiának látomása, melyet Júdáról és Jeruzsálemről látott Uzijának, Jótámnak, Ácháznak és Hiszkijának, Júda királyainak napjaiban.

²Halljátok, egek,
és figyelj füleddel, föld,
mert az Úr szól:
»Fiakat neveltem és felmagasztaltam,
ők azonban elpártoltak tőlem.

³Az ökör megismeri gazdáját,
és a szamár urának jászlát;
Izrael azonban nem ismer engem,
népem nem ért meg.«

⁴Jaj, vétkes nemzet,
bűnnel terhelt nép,
gonosztevők ivadéka, elvetemült fiak!
Elhagyták az Urat,
meggyalázták Izrael Szentjét,
hátat fordítottak neki.

⁵Még hol kapjatok verést,
hogy egyre lázadoztok?
Az egész fej beteg,
s az egész szív erőtlen.

⁶Tetőtől talpig nincsen rajta ép hely;
csupa sérülés, kék folt és gennyes seb,
melyet nem nyomtak ki, nem kötöztek be,
és olajjal sem puhítottak.

⁷Országotok pusztaság,
városaitokat tűz emésztette meg;
földeteket szemetek láttára idegenek élik fel,
és pusztaság az, mintha idegenek dúlták volna fel.

⁸Magára maradt Sion leánya,
mint kunyhó a szőlőben,
mint csőszkunyhó az uborkaföldön,
mint ostromlott város.

⁹Ha a Seregek Ura
nem hagyott volna nekünk néhány utódot,
olyanok volnánk, mint Szodoma,
Gomorrához hasonlítanánk.

¹⁰Halljátok az Úr szavát,
Szodoma fejedelmei!
Fogjátok fel fületekkel Istenünk tanítását,
Gomorra népe!

¹¹»Minek nekem véresáldozataitok sokasága? – mondja az Úr –
Elegem van kosáldozatokból
és a hízott állatok hájából;
bikák, bárányok és bakok vérében
nem lelem kedvemet.

¹²Mikor eljöttök, hogy megjelenjetek színem előtt,
ki kívánta ezt tőletek,
hogy így tapossátok udvaraimat?

¹³Ne mutassatok be többé hazug ételáldozatot!
A tömjénfüst utálat számomra,
az újhold, a szombat s az ünnepi összejövetel;
nem tűröm a bűnt és az ünnepi gyülekezetet.

¹⁴Újholdjaitokat és ünnepeiteket gyűlölöm,
terhemre lettek, belefáradtam, hogy elviseljem.

¹⁵Amikor kinyújtjátok kezeteket,
eltakarom szememet előletek;
akármennyit is imádkoztok,
nem hallgatom meg,
mert kezetek csupa vér.

¹⁶Mosakodjatok meg, tisztítsátok meg magatokat,
távolítsátok el gonosz tetteiteket szemem elől!
Hagyjatok fel azzal, hogy rosszat cselekedtek,

¹⁷tanuljatok jót tenni!
Keressétek a jogot,
siessetek segítségére az elnyomottnak,
szolgáltassatok igazságot az árvának,
védelmezzétek az özvegyet!

¹⁸Jöjjetek, és szálljunk perbe!
– mondja az Úr. –
Ha vétkeitek olyanok is, mint a skarlát,
fehérek lesznek, mint a hó;
ha vörösek is, mint a bíbor,
olyanok lesznek, mint a gyapjú.

¹⁹Ha készek vagytok meghallgatni,
majd a föld legjavából esztek.

²⁰Ha azonban vonakodtok és ellenkeztek,
kard emészt meg titeket.
Bizony, az Úr szája szólt.«

²¹Hogyan lett paráznává a hűséges város,
mely telve volt joggal?
Igazságosság lakozott benne,
most pedig gyilkosok tanyája.

²²Ezüstöd salakká lett,
színborod vízzel vegyült.

²³Fejedelmeid lázadók, tolvajok társai:
mindnyájan szeretik a megvesztegetést,
és ajándékokat hajhásznak;
az árvának nem szolgáltatnak igazságot,
és az özvegy ügye nem jut eléjük.

²⁴Ezért így szól az Úr, a Seregek Ura,
Izrael Hatalmasa:
»Elégtételt szerzek magamnak ellenségeimen,
és bosszút állok ellenfeleimen!

²⁵Ellened fordítom kezemet,
kiolvasztom, mint a tisztítószer, salakodat,
és eltávolítom minden ónodat.

²⁶Ismét olyanokká teszem bíráidat, mint kezdetben,
és tanácsadóidat, mint hajdanában;
azután majd Igazság városának hívnak,
Hűséges városnak.«

²⁷Sion jog által váltatik meg,
és megtérői igazság által.

²⁸Összetörnek a hűtlenek és a vétkesek együtt;
s akik elhagyták az Urat, semmivé lesznek.

²⁹Bizony, szégyent vallotok a tölgyek miatt,
amelyekben gyönyörködtetek;
és pirultok majd a berkek miatt,
amelyekben kedveteket leltétek.

³⁰Mert olyanok lesztek,
mint a lombját vesztett tölgy,
és mint a kert,
melynek nincsen vize.

³¹Erősségtek olyan lesz, mint a kóc,
és műve olyan, mint a szikra;
lángra lobban mindkettő egyszerre,
és nincs, aki eloltsa.

KNB SZIT STL BD RUF KG

Következő fejezet