13 ¹Akkor az Úr ezt a szózatot intézte hozzám: ²»Emberfia, jövendölj Izrael prófétái ellen, akik jósolnak, és mondd azoknak, akik a saját szívükből jósolnak: Halljátok az Úr igéjét! ³Így szól az Úr Isten: Jaj az oktalan prófétáknak, akik a saját lelküket követik és semmit sem látnak! ⁴Mint a rókák a romok között, olyanok voltak a te prófétáid, Izrael! ⁵Nem léptetek a résbe, sem falat nem emeltetek Izrael háza számára, hogy helytálljatok a harcban az Úr napján. ⁶Hiúságokat látnak és hazugságot jövendölnek, s azt mondják: Így szól az Úr – holott az Úr nem küldte őket; és azt remélik, hogy a beszéd beteljesedik. ⁷Vajon nem hazug látomást láttatok-e, és nem csalárd jóslást mondtatok-e? Így szóltok: Úgymond az Úr! – holott én nem beszéltem!
⁸Ezért így szól az Úr Isten: Mivel hiábavalóságokat beszéltetek és hazugságot láttatok, azért íme, én ellenetek fordulok, – mondja az Úr Isten. – ⁹S kezem azok ellen a próféták ellen lesz, akik hiábavalóságokat látnak és hazugságot jövendölnek; népem tanácsába nem jutnak, és Izrael házának jegyzékébe nem írom be őket, sem Izrael földjére nem mennek be. Akkor majd megtudjátok, hogy én vagyok az Úr Isten, ¹⁰hisz megcsalták népemet, amikor így szóltak: Békesség! – holott nincsen békesség! Ha ő falat épített, azok sárral tapasztották azt be szalma nélkül. ¹¹Mondd meg azoknak, akik kötőanyag nélkül tapasztanak, hogy a fal összedől! Mert heves zápor jön, és felülről igen nagy pusztító jégesőt bocsátok le és romboló szélvihart. ¹²S íme, amikor összedől a fal, vajon nem mondják-e majd nektek: Hol a malter, amellyel tapasztottatok? ¹³Ezért így szól az Úr Isten: Förgeteget küldök méltatlankodásomban és heves záport bosszúságomban, és nagy jégesőt haragomban a végpusztulásra. ¹⁴Lerombolom a falat, amelyet kötőanyag nélkül tapasztottatok be; a földdel egyenlővé teszem, és alapja napfényre kerül; összeomlik, és pusztulás lesz benne. Akkor majd megtudjátok, hogy én vagyok az Úr!
¹⁵Kitöltöm majd méltatlankodásomat a falon, és azokon, akik azt kötőanyag nélkül tapasztják be, és azt mondom nektek: Nincsen többé fal, és nincsenek többé, akik tapasztották, ¹⁶Izrael prófétái, akik Jeruzsálemről prófétálnak és számára a békesség látomását látják, holott nincsen békesség – mondja az Úr Isten. –
¹⁷Te pedig, emberfia, fordítsd arcodat néped leányai ellen, akik saját szívükből jósolnak, jövendölj ellenük ¹⁸és mondd: Így szól az Úr Isten: Jaj azoknak, akik szalagot varrnak minden kéz könyökére és leplet készítenek mindenféle korúak fejére, hogy megejtsék a lelkeket; és noha megejtették népem lelkét, életet ígérnek lelküknek! ¹⁹Megszentségtelenítettek engem népem előtt egy marék árpáért és egy darab kenyérért, hogy megöljék azokat, akiknek nem kellene meghalniuk, és életet ígérnek azoknak, akik nem maradnak életben; mert hazudnak népemnek, amely hisz a hazugságoknak.
²⁰Ezért így szól az Úr Isten: Íme, én szalagjaitok ellen fordulok, amelyekkel megfogjátok a lelkeket, mint a madarakat; és leszakítom őket karotokról, és szabadon bocsátom a lelkeket, amelyeket ti elfogtatok, a lelkeket, hogy elrepüljenek. ²¹Széttépem lepleiteket és kiszabadítom kezetekből népemet, és nem lesznek többé kezetekben, hogy kifosszátok őket; akkor megtudjátok, hogy én vagyok az Úr!
²²Mert hazug módon megszomorítottátok az igaz szívet, akit én nem akartam megszomorítani, és megerősítettétek az istentelen kezét, hogy meg ne térjen gonosz útjáról és éljen. ²³Azért nem láttok többé hiábavalóságokat és nem mondotok többé jóslatokat; és kiszabadítom kezetekből népemet, s megtudjátok, hogy én vagyok az Úr!«

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző fejezet Következő fejezet