10 ¹Ekkor láttam, és íme, fent, a kerubok feje fölött levő égboltozaton olyan valami jelent meg, mint egy zafírkő, mint egy királyi szék alakja. ²Ő pedig odaszólt a gyolcsba öltözött férfinak és mondta: »Menj a kerubok alatt levő kerekek közé, végy egy tele marokkal abból az izzó szénből, amely a kerubok alatt van, és szórd a városra.« És láttam, amint bement.
³A kerubok pedig a ház jobb oldalán álltak, miközben a férfi belépett, és a felhő betöltötte a belső udvart. ⁴Az Úr dicsősége pedig elszállt a kerubról a ház küszöbéhez. A ház megtelt a felhővel, és az udvar megtelt az Úr dicsőségének fényességével. ⁵A kerubok szárnyának csattogása a külső udvarig hallatszott, mint a mindenható Isten szózata, amikor beszél.
⁶Akkor parancsot adott a gyolcsba öltözött férfinak ezekkel a szavakkal: »Végy tüzet a kerubok közt levő kerekek közül!« Az bement és megállt a kerék mellett. ⁷Az egyik kerub kinyújtotta kezét a kerubok közül a tűz után, amely a kerubok közt volt, vett belőle, és annak a kezébe adta, aki gyolcsba volt öltözve; az elvette és kiment. ⁸A kerubokon pedig emberi kézhez hasonló valami jelent meg szárnyaik alatt. ⁹És íme, azt láttam, hogy négy kerék van a kerubok mellett; az egyik kerék az egyik kerub mellett, s a másik kerék a másik kerub mellett; a kerekek pedig olyannak látszottak, mint a ragyogó tarziskő. ¹⁰Úgy látszott, hogy mind a négynek ugyanolyan alakja van, mintha kerék volna a kerék belsejében. ¹¹Amikor jártak, négyfelé mentek, és nem fordultak meg jártukban, hanem amerre az első fordult, arra a helyre követték őt a többiek is és nem fordultak meg. ¹²Az egész testük, nyakuk, kezük, szárnyaik és az íveik – a négy kerék pereme – tele voltak szemekkel. ¹³Hallottam, amint ezeket a kerekeket forgóknak nevezte. ¹⁴Mindegyiknek négy arca volt: első arca kerubarc, második arca emberi arc, a harmadik oroszlánarc, és a negyedik sasarc. ¹⁵A kerubok felemelkedtek – ez ugyanaz az élőlény volt, amelyet a Kebár folyó mellett láttam. ¹⁶S amikor a kerubok mentek, mellettük haladtak egyszersmind a kerekek is, és amikor a kerubok felemelték szárnyaikat, hogy felemelkedjenek a földről, a kerekek sem maradtak vissza, hanem azok is mellettük voltak. ¹⁷Amikor a kerubok megálltak, megálltak a kerekek is, és amikor azok felemelkedtek, felemelkedtek ezek is, mert az élet lelke volt bennük.
¹⁸Akkor az Úr dicsősége átvonult a templom küszöbén, és megállt a kerubok felett. ¹⁹Ekkor a kerubok felemelték szárnyaikat és felemelkedtek a földről előttem. Amikor kivonultak, a kerekek is követték őket, megálltak az Úr háza keleti kapujának bejáratánál, és Izrael Istenének dicsősége volt felettük. ²⁰Ezek azok az élőlények, amelyeket Izrael Istene alatt láttam a Kebár folyó mellett; ekkor megértettem, hogy kerubok voltak. ²¹Négy arca volt mindegyiknek és négy szárnya volt mindegyiknek, és emberi kézhez hasonló valami volt szárnyaik alatt. ²²Az arcuk teljesen olyan volt, mint azok az arcok, amelyeket a Kebár folyó mellett láttam, úgyszintén alakjuk is; és mindegyikük azon igyekezett, hogy arccal előre haladjon.

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző fejezet Következő fejezet