2
1Mikor elérkezett pünkösd napja, mindannyian együtt voltak, ugyanazon a helyen.
2Hirtelen zaj támadt az égből, olyan, mint a heves szélvész zúgása. Betöltötte az egész házat, ahol ültek.
3Majd pedig szétoszló nyelvek jelentek meg nekik, olyanok, mint a tűz, és leereszkedtek mindegyikükre.
4Ekkor mindnyájan beteltek Szentlélekkel és különféle nyelveken kezdtek beszélni, amint a Szentlélek megadta nekik, hogy szóljanak.
5Ekkortájt az ég alatt található mindenféle nemzetből való istenfélő zsidók tartózkodtak Jeruzsálemben.
6A zaj hallatára tömeg verődött össze, és teljesen elképedtek, mivel mindenki a tulajdon nyelvén hallotta beszélni őket.
7Mindnyájan álmélkodtak és csodálkoztak: »Íme, ezek, akik beszélnek, ugye mindnyájan galileaiak?
8Hogyan halljuk hát mégis mindannyian a saját nyelvünket, amelyben születtünk?
9Mi, pártusok, médek, elamiták, Mezopotámiának, Júdeának, Kappadóciának, Pontusznak, Ázsiának,
10Frígiának, Pamfíliának, Egyiptomnak és a Cirene körüli Líbia részeinek lakói, a Rómából való jövevények,
11zsidók, prozeliták, krétaiak és arabok: halljuk, hogy a mi nyelvünkön hirdetik Isten nagy tetteit.«
12Mindnyájan álmélkodtak, és csodálkozva mondták egymásnak: »Vajon mi ez?«
13Mások azonban gúnyolódva azt mondták: »Tele vannak édes borral!«
Jegyzetek
2,1 Pünkösd volt a zsidók második legnagyobb ünnepe. A szó görög eredetű, jelentése »ötvenedik«, mert ezt az ünnepet a pászka-ünnep (húsvét) után az ötvenedik napon ülték, hálaadásul az első termésért. Az aratás ünnepe volt, és annak emléknapja, hogy Isten a Sínai-hegyen kihirdette törvényét.
2,4 Egyesek szerint az apostolok saját nyelvükön beszéltek, és csodálatos módon mindenki megértette őket; mások szerint megadatott nekik, hogy idegen nyelveken szóljanak. Nem tudjuk tehát biztosan, hogy pontosan miben állt a nyelvek adománya (Mk 16,17; 1 Kor 14,2).