19

¹ Az istentelenekre azonban mindvégig ránehezedett a könyörtelen harag,
mert előre tudta, mit tesznek a jövőben:

²hogy miután megengedték távozásukat,
és sebbel-lobbal útnak indították őket,
megbánják majd, és üldözik őket.

³Még a gyásszal voltak elfoglalva,
még jajgattak a halottak sírjánál,
és máris újabb balga gondolatra jutottak:
mint szökevényeket vették üldözőbe,
akiket könyörögve küldtek el.

⁴Megérdemelt végzet hajtotta őket ilyen vég felé,
s engedte elfelejteni a történteket,
hogy fenyítésük hátralevő büntetése teljessé legyen,

⁵és néped csodás módon átkeljen,
ők pedig szokatlan halált leljenek.

⁶Az egész teremtés ugyanis teljesen ujjáalakult természetében,
hogy parancsaid szolgálatára álljon,
és gyermekeidet sértetlenül megóvja.

⁷Mert felhő árnyéka borította táborukat,
s ott, ahol azelőtt víz állt, szárazföld bukkant elő:
jól járható út a Vörös-tengerben,
zöldellő mező a nagy mélység közepén.

⁸Átvonult rajta az egész nép kezed oltalma alatt,
és bámulatos csodáidat szemlélte;

⁹legelésztek, mint a lovak, szökdeltek, mint a bárányok,
és dicsértek téged, Uram, aki megmentetted őket.

¹⁰Visszagondoltak arra, amit átéltek idegen földön;
hogy állati utódlás helyett a föld legyet termett,
és vízi állatok helyett a folyó töméntelen békát ontott,

¹¹aztán pedig madarak szokatlan keletkezését látták,
amikor mohóságtól hajtva csemegét kértek,

¹²mert vágyuk csillapítására fürj szállt fel a tenger felől.

¹³De a büntetések sem sújtották a bűnösöket
előzetes jelek, csattogó villámcsapások nélkül.
De méltán is szenvedtek gonosztetteikért,
mert utálatos idegengyűlöletet tanúsítottak.

¹⁴Amíg mások nem fogadtak be ismeretlen jövevényeket,
ők jószándékú vendégeket vetettek szolgaságba.

¹⁵És még egy: Azokra is ítélet vár,
akik nem fogadták szívesen az idegeneket,

¹⁶ők azonban ünnepségek között fogadták be őket,
de miután ugyanazon jogok részesei lettek,
kemény kényszerrel sanyargatták őket.

¹⁷De sújtotta is őket a vakság,
úgy, amint azokat ott, az igaz ajtaja előtt,
amikor hirtelen sötétség borult rájuk,
és mindegyikük az ajtaja bejáratát kereste.

¹⁸Az elemek ugyanis elváltoztak egymáshoz való viszonyukban,
mint ahogy a húros hangszeren különböző hangok váltakoznak,
noha mindegyiknek zengése ugyanaz marad.
Ez nyilvánvaló a történtek tüzetes szemléletéből.

¹⁹Szárazföldi állatok ugyanis vízivzé változtak,
és vízi állatok kimentek a szárazra.

²⁰A tűz felfokozta erejét a vízben,
a víz pedig elfeledkezett oltó természetéről.

²¹A lángok nem bántották
a bennük járó romlandó állatok testét,
és nem olvasztották fel a könnyen olvadó jó eledelt,
amely jéghez hasonlított.

²²Mindezek által ugyanis naggyá és dicsővé tetted, Uram, népedet.
Nem vetetted meg, sőt mindenkor és mindenütt velük voltál!

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző fejezet