18

¹Szentjeid ellenben a legtisztább fényt élvezték.
Hallották ugyan azok hangját, de nem látták alakjukat,
és magasztaltak Téged, mert nem szenvedték ugyanazt.

²Akik azelőtt kárt vallottak, hálálkodtak, hogy nem szenvednek,
és hogy különbség legyen, még ajándékot is kértek.

³Ezért tűzoszlop volt vezetőjük az ismeretlen úton,
és ártalom nélküli napot adtál nekik a dicső vándorláshoz.

⁴Amazok viszont megérdemelték,
hogy világosságtól megfosztva a sötétség börtönét szenvedjék,
mert elzárva tartották gyermekeidet,
akik által a törvény el nem múló
világosságát kellett vennie a világnak.

⁵Mivel elhatározták magukban,
hogy megölik az igazak gyermekeit
– akik közül egy kitett gyermek megmenekült –
gyermekek nagy számát vetted el tőlük büntetésül,
és elveszítetted mindnyájukat egyaránt a tengernyi vízben.

⁶Előre hírét vették atyáink ennek az éjnek,
hogy jól ismerve az esküvéseket,
amelyekben hittek, bátrak legyenek.

⁷Így bizalommal várta néped
az igazak szabadulását és az istentelenek vesztét.

⁸Amivel ugyanis az ellenséget sújtottad,
azzal minket, akiket hívtál, felmagasztaltál.

⁹Mert titokban áldoztak jámbor atyák igaz gyermekei,
s egy lélekkel vállalták az igazságos törvényt,
hogy jóban és bajban egyaránt osztoznak az igazak,
és felhangzottak tőlük az atyák énekei.

¹⁰Az ellenségek azonban éktelen kiáltással feleltek,
és szerte hangzott azok jajszava, akik siratták gyermekeiket.

¹¹Ugyanaz a büntetés sújtott szolgát, urat egyaránt,
s az alattvaló ugyanazt szenvedte, mint a király.

¹²Egyazon halálnem által valamennyinek
számtalan volt a halottja;
az élők nem győztek temetni,
mert legféltettebb magzataik
egycsapásra halálukat lelték.

¹³Mert akik varázslások miatt mindvégig hitetlenek maradtak,
az elsőszülöttek vesztekor végre
mégis elismerték, hogy ők Isten népe.

¹⁴Mert mialatt mély csend borult mindenre,
s az éjjel sietős útja közepén tartott,

¹⁵mindenható igéd az égből, királyi trónodról,
ott termett a pusztulásra szánt föld közepén
mint egy zord harcos.

¹⁶Vissza nem vonható parancsodat hordozta éles pallos gyanánt,
ott állt és betöltött mindent halállal,
az eget érte, miközben a földön állt.

¹⁷Akkor hirtelen gonosz álomképek háborgatták,
és váratlan félelem szállta meg őket,

¹⁸az egyik itt esett össze félholtan, a másik amott,
és tudtul adta halála okát, amely miatt vesznie kellett.

¹⁹Mert az őket háborító álmok ezt előre jelezték,
hogy meg ne haljanak anélkül, hogy tudnák,
miért kellett kegyetlenül szenvedniük.

²⁰Az igazakat is illette ugyan a halál megpróbáltatása,
és sokakat ért romlás a pusztában,
de nem tartott soká haragod,

²¹mert feddhetetlen férfi sietve közbenjárt a népért;
elővette szolgálata pajzsát:
imával kérlelt és engesztelő tömjénnel,
szembeszállt a haraggal, véget vetett a csapásnak,
és megmutatta, hogy ő a te szolgád!

²²Legyőzte a zavargást; nem testi erővel, sem fegyver hatalmával,
hanem szavával győzte meg a fenyítőt:
hivatkozott az atyáknak tett eskükre és a szövetségekre.

²³Mert amikor már halomra hullottak a halottak,
közbelépett és véget vetett a haragnak,
s útját szegte annak az élők előtt.

²⁴Leomló ruháján rajta volt az egész világ,
a négy sor kőbe az atyák dicsősége volt metszve,
és fejdíszébe fönséged volt belevésve.

²⁵Meghátrált ezek elől az öldöklő, visszahökkent tőlük,
mert haragodból a puszta próba is elég volt.

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző fejezet Következő fejezet