10

¹Ez óvta meg azt, akit Isten először formált,
a földkerekség atyját,
amikor még csak ő volt megteremtve;

²ez vezette ki őt vétkéből,
és adott hatalmat neki, hogy minden fölött uralkodjon.

³Tőle pártolt el haragjában az igaztalan,
azért pusztult el testvérgyilkos indulatában.

⁴Mikor miatta özönvíz árasztotta el a földet,
ismét a bölcsesség mentette meg,
és vezérelte hitvány fa által az igazat.

⁵Miután a népek gonosz tervükre egybegyűltek,
ez találta és óvta meg az igazat,
hogy Isten előtt feddhetetlen legyen,
és erőssé tette fia szeretetével szemben.

⁶Ez ragadta ki az igazat a gonoszok romlásakor,
mikor az Ötvárosra hulló tűz elől menekült,

⁷gonoszságuk bizonysága gyanánt ott van
a füstölgő sivár vidék,
az idétlen gyümölcsöt termő fák,
s a hitetlen lélek emlékéül álló sóoszlop.

⁸Mivel mellőzték a bölcsesség útját,
nemcsak abban vallottak kárt, hogy a jót meg nem ismerték,
hanem balgaságuk emlékét is hátrahagyták az embereknek,
hogy el ne titkolhassák, amiben vétkeztek.

⁹Hű szolgáit viszont a bölcsesség ragadta ki a szorongatásból.

¹⁰Egyenes úton vezérelte
a bátyja haragja elől menekülő igazat,
megmutatta neki Isten országát,
és megadta neki a szent dolgok ismeretét.
Vesződsége közepette jóléthez segítette,
és fáradságát bőséggel jutalmazta.

¹¹Vele volt kizsákmányolóinak ármányával szemben,
és gazdagsághoz juttatta,

¹²megőrizte ellenségektől, megóvta üldözőktől,
és kemény viadalban neki juttatta a győzelmet,
hogy belássa: a bölcsesség hatalmasabb mindennél.

¹³Ez nem hagyta cserben az eladott igazat,
hanem megóvta a bűntől, leszállt vele a verembe,

¹⁴és nem hagyta el a bilincsekben sem,
amíg meg nem hozta neki a kormánypálcát
s a hatalmat elnyomói fölött.
Meghazudtolta az ellene vádaskodókat,
és örök hírnevet szerzett neki.

¹⁵Ez ragadta ki a szent népet,
a feddhetetlen ivadékot,
az elnyomó nemzet hatalmából,

¹⁶ez vonult be Isten szolgájának lelkébe,
mire ő csodákkal és jelekkel
állt ellen félelmes királyoknak.

¹⁷Megadta az igazaknak kényszermunkájuk jutalmát,
csodás utakon vezérelte őket,
nappal lepel volt számukra, éjjel pedig csillagfény.

¹⁸Átvitte őket a Vörös-tengeren,
átvezette őket a nagy vízen,

¹⁹ellenségeiket pedig a tengerbe merítette,
s a tenger mélységéből partra vetette.
Ezért az igazak kifosztották a gonoszokat,

²⁰és énekkel dicsérték Uram, szent nevedet.
Egyetértve magasztalták győztes kezedet,

²¹a bölcsesség ugyanis megnyitotta a némák száját,
s a gyermekek nyelvét ékesszólóvá tette.

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző fejezet Következő fejezet