5 ¹Történt pedig, hogy amikor meghallották a pogányok köröskörül, hogy felépült az oltár és a szentély, mint azelőtt, nagy haragra gerjedtek. ²Elhatározták, hogy kiirtják Jákob nemzetségét, amely körülöttük lakott. El is kezdték gyilkolni és üldözni a népet. ³Ekkor Júdás harcba szállt Ézsau fiaival Idúmeában, s azokkal, akik Akrobatanéban laktak, mert körülzárták az izraelitákat, és nagy csapással sújtott le rájuk. ⁴Megemlékezett Beán fiainak gonoszságáról is, akik kelepcéje és csapdája voltak a népnek, mert leselkedtek rá az úton. ⁵Tornyaikba zárta, ostrom alá vette és átok alá vetette őket, majd felgyújtotta tornyaikat mindazokkal együtt, akik bennük voltak. ⁶Ezután átvonult Ammon fiaihoz. Ott erős csapatot, nagyszámú hadi népet talált Timóteus vezérlete alatt. ⁷Sok ütközetet vívott velük, de megtörte hatalmukat a szemük láttára és leverte őket. ⁸Elfoglalta Jázer városát leányvárosaival együtt és visszatért Júdeába.
⁹Ezután összegyűltek a pogányok Gileádban a területükön lakó izraeliták ellen, hogy kiirtsák őket. Azok Dátema várába menekültek, ¹⁰és levélben ezt írták Júdásnak és a testvéreinek: »Köröskörül egybegyűltek ellenünk a pogányok, hogy elveszítsenek minket. ¹¹Már fel is készültek, hogy idejöjjenek és elfoglalják a várat, amelybe menekültünk; seregük vezére Timóteus. ¹²Nos tehát, jöjj, szabadíts meg minket kezükből. Sokan estek már el közülünk! ¹³Testvéreinket, akik Tubín vidékén laktak, megölték mind, feleségeiket, gyermekeiket és vagyonukat pedig elhurcolták. Legyilkoltak ott közel ezer embert.«
¹⁴Még el sem olvasták a levelet, amikor már más hírvivők is jöttek Galileából, tépett köntösben és jelentették, ¹⁵hogy összegyűltek ellenünk az emberek Ptolemaiszból, Tíruszból és Szidonból, és tele van egész Galilea pogányokkal, hogy kiirtsanak minket. ¹⁶Amint Júdás és a nép ezeket a szavakat hallotta, nagy népgyűlés jött össze, hogy meghányják-vessék, mit kellene tenni azon testvérek érdekében, akik szorongatásban és ostrom alatt vannak. ¹⁷Júdás ekkor így szólt testvéréhez, Simonhoz: »Válassz ki magadnak férfiakat, és eredj, szabadítsd meg testvéreidet Galileában, én pedig, meg a testvérem, Jonatán Gileádba megyünk.« ¹⁸Őrségül hátrahagyta Júdeában Józsefet, Zakariás fiát és Azarját, a nép elöljáróit, egy maradék csapattal. ¹⁹Ezt hagyta meg nekik: »Legyetek e nép elöljárói, de ne induljatok harcba a pogányok ellen, amíg vissza nem térünk.« ²⁰Simon mellé beosztottak háromezer embert, hogy vonuljon Galileába; Júdás mellé pedig nyolcezret Gileád ellen.
²¹Simon elment tehát Galileába, és sok ütközetet vívott a pogányokkal. A pogányok megsemmisítő vereséget szenvedtek tőle, ő pedig űzőbe vette őket egészen ²²Ptolemaisz kapujáig. Közel háromezer ember esett el a pogányok közül, s ő magához vette zsákmányukat. ²³Azokat, akik Galileában és Arbatában laktak, elhurcolta feleségeikkel, gyermekeikkel és minden vagyonukkal együtt, és elvitte őket nagy öröm közepette Júdeába.
²⁴Makkabeus Júdás pedig, meg testvére, Jonatán, átkeltek a Jordánon és három napig vonultak a pusztában. ²⁵Közben nabateusokkal találkoztak, akik békésen fogadták őket és elmondtak nekik mindent, ami testvéreikkel Gileádban történt; ²⁶azt is, hogy sokan közülük körül vannak zárva Bárászában, Bószorban, Álimában, Kaszforban, Mágetben és Karnaimban, amelyek mindegyike megerősített nagy város. ²⁷De vannak, akiket Gileád egyéb városaiban fogtak körül, és úgy döntöttek, hogy holnap hajnalban sereget vezetnek e városok ellen, összefogdossák és megölik őket egy napon. ²⁸Júdás erre sebtében Bószor sivatagja felé fordult seregével, elfoglalta a várost, kardélre hányt mindenkit, aki férfinemen volt, elragadta valamennyi zsákmányukat, s tűzben elégette. ²⁹Még azon az éjjelen felkerekedtek és a várig vonultak. ³⁰Történt pedig pirkadatkor, hogy amikor felemelték szemüket, íme, előttük megszámlálhatatlan nagy tömeg volt, amely hágcsót, hadigépet hurcolt, hogy bevegye a várat és hatalmába kerítse őket. ³¹Amint Júdás látta, hogy az ostrom már megkezdődött, az égre tör a harci zaj meg a harsonaszó, és a városban is nagy a lárma, ³²odakiáltott katonáihoz: »Testvéreitekért harcoltok ma!« ³³Majd három helyen hátba támadta őket. Azután riadót fújtak a trombitákkal és hangosan imádkoztak. ³⁴Amikor Timóteus serege megtudta, hogy a Makkabeus van itt, elmenekült előle. Nagy csapást mértek rájuk, s azon a napon közel nyolcezer ember esett el közülük. ³⁵Ezután Micpa ellen ment Júdás, megszállta és elfoglalta. Megölt benne mindenkit, aki férfinemen volt, elragadta zsákmányukat, és tűzben elégette. ³⁶Innen aztán felkerekedett és elfoglalta Kaszbont, Mágetet, Bószort Gileád többi városával együtt. ³⁷A történtek után új sereget gyűjtött Timóteus és tábort vert Ráfon előtt, a folyó túlsó partján. ³⁸Ekkor Júdás elküldött, hogy kikémleljék a csapatot, és a következőt jelentették neki: »Igen nagy a serege, mert a körülöttünk lakó pogányok mindnyájan összegyűltek nála. ³⁹Még az arabokat is felbérelték, hogy segítsék őket. A folyón túl ütöttek tábort, és készen állnak megütközni veled.« Erre fölvonult ellenük Júdás. ⁴⁰Timóteus pedig így szólt seregének vezéreihez: »Ha a folyóvízhez vonul seregével Júdás, és ő kel át először ellenünk, nem bírunk vele, mert erősebb lesz nálunk; ⁴¹ha nem mer átkelni és a folyón túl ver tábort, akkor mi kelünk át őhozzájuk és diadalmaskodunk rajta.« ⁴²Mikor aztán Júdás megközelítette a folyó ágyát, odaállította a folyó mellé a hadinép ellenőrző tisztjeit és megparancsolta nekik: »Senkit se engedjetek visszamaradni! Mindenki jöjjön a harcba!« ⁴³Majd elsőnek kelt át ellenük; nyomon követte őt az egész hadinép és a szemük láttára teljesen tönkreverte a pogányokat. Azok elhányták fegyverüket és a karnaimi szentélybe menekültek. ⁴⁴Ám Júdás elfoglalta a várost, lángba borította a szentélyt mindazokkal együtt, akik benne voltak. Így alázta meg Karnaimot, és az nem tudott ellenállni Júdásnak. ⁴⁵Azután Júdás összegyűjtötte a Gileádban lakó összes izraelitát, feleségestül és gyermekestül, kicsit-nagyot egyaránt, egy igen nagy sokaságot, hogy Júdea földjére menjenek. ⁴⁶El is jutottak egészen Efronig. Ez nagy és igen megerősített város volt a hegyszorosban, és sem jobbra, sem balra nem lehetett elkerülni. Az út rajta vezetett keresztül. ⁴⁷Ám a város lakói bezárkóztak és kövekkel torlaszolták el a kapukat. Júdás azonban békés üzenetet küldött nekik: ⁴⁸»Hadd vonuljunk át földeteken, haza akarunk menni! Senki sem lesz ártalmatokra! Csak át akarunk vonulni gyalogszerrel.« De azok nem akartak utat nyitni nekik. ⁴⁹Erre Júdás kihirdettette a táborban, hogy mindenki álljon csatasorba, ahol éppen van. ⁵⁰Csatarendbe is állt a sereg legénysége, s egész nap és egész éjjel ostromolták a várost, amíg az végre megadta magát neki. ⁵¹Erre kardélre hányt mindenkit, aki férfinemen volt, feldúlta a várost az alapjáig, elvitte zsákmányát, és átvonult az egész városon az elesettek fölött. ⁵²Azután átkeltek a Jordánon és elérkeztek a nagy mezőre Bétsánnal szemben. ⁵³Közben azon volt Júdás, hogy együtt maradjanak a lemaradók, ezért buzdítva szólt a néphez az egész úton, míg csak Júdea földjére nem értek. ⁵⁴Lelkendezés és vígság közepette mentek fel a Sion hegyre, s egészen elégő áldozatokat mutattak be, mert egy sem esett el közülük, amíg sértetlenül vissza nem tértek.
⁵⁵Abban az időben, amikor Júdás és Jonatán Gileád földjén voltak, a testvére, Simon pedig Galileában, Ptolemaisszal szemben, ⁵⁶József, Zakariás fia meg Azarja, a hadsereg vezére értesültek a sikeres haditettekről és a megvívott harcokról. ⁵⁷Így szóltak: »Szerezzünk mi is nevet magunknak! Menjünk, harcoljunk a köröttünk lakó pogányok ellen!« ⁵⁸Ki is adták a parancsot azoknak, akik a seregből velük maradtak, és elindultak Jamniába. ⁵⁹Ám Gorgiász kivonult ellenük a városból embereivel, hogy megütközzék velük. ⁶⁰S megfutamodott József meg Azarja egészen Júdea határáig. Izrael népéből aznap elesett közel kétezer ember, és nagy vereséget szenvedett a nép, ⁶¹mert nem hallgattak Júdásra és testvéreire abban a hitben, hogy vitézi tetteket visznek majd véghez. ⁶²Ám ők nem voltak a férfiaknak abból a fajtájából, amely szabadulást hozott Izraelre.
⁶³Júdás embereit azonban nagyon magasztalta egész Izrael, sőt még mindazok a pogányok is, akik hallottak nevükről. ⁶⁴Összesereglettek náluk és szerencsét kívántak nekik. ⁶⁵Majd kivonult testvéreivel Júdás, és megverte Ézsau fiait a délre eső országban. Bevette Hebront leányvárosaival együtt és felégette falait és tornyait körös-körül. ⁶⁶Azután megindult seregével, hogy a filiszteusok földjére menjen, és átvonult Szamarián. ⁶⁷Azon a napon papok estek el a harcban. Vitézi tetteket akartak ugyanis véghezvinni és meggondolatlanul harcba bocsátkoztak. ⁶⁸Júdás azután Asdód irányába kanyarodott el a filiszteusok földje felé. Lerombolta oltáraikat, elégette tűzzel isteneik faragott képeit, és magával vitte a városok zsákmányát; azután visszatért Júdea földjére.

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző fejezet Következő fejezet