4 ¹Gorgiász pedig maga mellé vett ötezer embert, ezer válogatott lovast, és éjjel elindult ezzel a sereggel, ²hogy rajtaüssenek a zsidók táborán és gyorsan megverjék őket; vezetőik a várbeliek voltak. ³Megtudta ezt Júdás, ezért ő is elindult vitézeivel, hogy megrohanja Emmausznál a király haderejét ⁴addig, amíg a tábortól távol van a sereg. ⁵Amikor Gorgiász éjjel odaért Júdás táborába és senkit sem talált ott, kereste őket a hegyekben. Azt mondta ugyanis: »Ezek elmenekültek előlünk.« ⁶Amikor aztán megvirradt, felbukkant Júdás a mezőn, csupán háromezer emberrel. Ezeknek sem volt még pajzsuk és kardjuk sem. ⁷Amikor aztán megpillantották a pogányok hatalmas táborát a páncélosokkal és a lovassággal körös-körül – csupa harcedzett férfit – ⁸Júdás így szólt övéihez: »Ne féljetek nagy számuktól és ne rettenjetek meg támadásuktól! ⁹Gondoljatok arra, hogyan menekültek meg atyáink a Vörös tengerben, amikor a fáraó hatalmas sereggel a nyomukban volt. ¹⁰Kiáltsunk most is az égbe, s az Úr meg fog könyörülni rajtunk. Megemlékezik majd atyáink szövetségéről és összezúzza ma azt a sereget ott a szemünk előtt, ¹¹és megtudja majd minden nép, hogy van, aki megmentse és megszabadítsa Izraelt!«
¹²Mikor aztán az idegenek felemelték szemüket és látták őket ellenük jönni, ¹³harcra vonultak ki a táborból. Júdás emberei erre megfújták a kürtöt, ¹⁴és megindult a harc. Ám a pogányok vereséget szenvedtek és szétfutottak a síkságon. ¹⁵A hátul lévők mindannyian kard által hullottak el, a többieket Gézerig, Idúmea, Asdód és Jamnia síkságáig üldözték. Csaknem háromezer ember esett el közülük. ¹⁶Mikor Júdás visszatért seregével az üldözésből, ¹⁷így szólt a néphez: »Ne vágyódjatok zsákmányra, mert harc vár még ránk! ¹⁸Gorgiász közel van ide seregével a hegyekben. Álljatok tehát helyt ellenségeinkkel szemben, verjétek le őket, aztán biztonságban mehettek zsákmányolni!« ¹⁹S amíg Júdás így beszélt, íme, felbukkant egy csapat, amely a hegységből jött elő. ²⁰Gorgiász észrevette, hogy övéi elmenekültek, táborukat pedig tűz emésztette meg; a füst ugyanis ott a szemük előtt elárulta, hogy mi történt. ²¹Ennek láttára igen megijedtek, és amikor még Júdást is megpillantották harcra kész seregével a síkságon, ²²mindannyian a filiszteusok síkságára menekültek. ²³Júdás pedig visszatért a táborba zsákmányolni, és sok aranyat, ezüstöt, kék és tengeri bíbor szövetet és nagy vagyont vittek magukkal. ²⁴Visszatérőben dicsőítő éneket zengtek, áldották Istent az égben, mert »ő jó és irgalmassága örökké tart.« ²⁵És nagy lett a szabadulása Izraelnek e napon.
²⁶Azok pedig, akik megmenekültek a pogányok közül, elmentek és jelentettek Líziásznak mindent, ami történt. ²⁷Ennek hallatára az megrémült, s a lelke elcsüggedt, mert nem az történt Izraellel, amit óhajtott, és amit a király parancsolt.
²⁸A következő esztendőben aztán Líziász összegyűjtött hatvanezer válogatott embert és ötezer lovast, hogy megsemmisítse őket. ²⁹Fel is vonultak Júdeába és tábort vertek Béthoronnál. Júdás tízezer emberrel szállt velük szembe. ³⁰Mikor meglátta a hatalmas sereget, imába kezdett és így szólt: »Áldott vagy te, Izrael szabadítója, aki megtörted az óriás támadását szolgád, Dávid keze által és az idegenek táborát Jonatánnak, Saul fiának és fegyverhordozójának hatalmába adtad! ³¹Juttasd ezt a sereget népednek, Izraelnek kezére, hogy megszégyenüljenek seregükkel és lovasaikkal! ³²Önts beléjük félelmet, törd meg bizalmukat erejükben, hadd remegjenek meg vereségükben! ³³Terítsd le őket azoknak kardjával, akik szeretnek téged; hadd zengjenek neked dicsőítő éneket mindannyian, akik ismerik nevedet!« ³⁴Ezután megütköztek, és ötezer ember esett el Líziász seregéből. ³⁵Amikor Líziász látta, hogy övéi menekülnek, a zsidók pedig elszántak és készek akár élni, akár hősi halált halni, elment Antióchiába. Katonaságot toborzott, hogy megerősödve újra visszatérjenek Júdeába.
³⁶Júdás és testvérei pedig így szóltak: »Íme, ellenségeink megsemmisültek. Menjünk tehát fel, tisztítsuk meg és szenteljük fel újra a szentélyt!« ³⁷Össze is gyűlt a sereg teljes számban, és felmentek a Sion hegyre. ³⁸Mikor látták, hogy a szentély pusztulófélben van, az oltárt tisztátalanná tették, a kapukat elégették, az udvarokon cserjés nőtt, akárcsak az erdőben és a hegyeken, a kamrákat pedig lerombolták, ³⁹megszaggatták ruhájukat, sírtak nagy siránkozással, hamut hintettek a fejükre, ⁴⁰arcra borultak a földön, megfújták a jelt adó harsonákat és az égbe kiáltottak. ⁴¹Akkor Júdás legénységet rendelt ki, hogy az addig, amíg megtisztítják a szentélyt, szemben álljon a Várban lévőkkel.
⁴²Azután kiválasztott feddhetetlen papokat, akik hűek maradtak Isten törvényéhez. ⁴³Ezek megtisztították a szentélyt, s tisztátalan helyre vitték a fertőzött köveket. ⁴⁴Az égőáldozatok tisztátalanná tett oltárát illetően pedig tanácsot tartott, mitévő legyen vele. ⁴⁵Az a jó gondolatuk támadt, hogy lerombolják; hogy megvetés tárgya ne legyen számukra azért, mert tisztátalanná tették a pogányok. Lerombolták tehát, ⁴⁶és a köveket a templomhegyen helyezték el alkalmas helyen, amíg valami próféta nem jön és őket illetőleg utasítást nem ad. ⁴⁷Ezután a törvény értelmében faragatlan köveket szedtek össze, és az előbbi mintájára új oltárt építettek. ⁴⁸Helyreállították a szentélyt, felszentelték a templom belsejét, az épületet és az udvarokat. ⁴⁹Újra elkészítették a szent eszközöket, s bevitték a templomba a mécstartót, az illatáldozat oltárát és az asztalt. ⁵⁰Majd illatszert tettek az oltárra, meggyújtották a mécstartón lévő mécseseket, s azok világosságot árasztottak a templomban. ⁵¹Ráhelyezték az asztalra a kenyereket, felfüggesztették a függönyöket, és így befejezték mindazt a munkát, amelyet megkezdtek. ⁵²A száznegyvennyolcadik esztendőben, a kilencedik hónapnak, azaz kiszlev havának huszonötödik napján pedig már kora reggel nekiláttak ⁵³és bemutatták a törvény szerint való áldozatot az újonnan emelt égőáldozatok oltárán. ⁵⁴Ugyanabban az időben és azon a napon, amelyen a pogányok tisztátalanná tették azt, újra felszentelték ének, lant, koboz és cintányér mellett. ⁵⁵Az egész nép pedig mély hódolattal arcra borult és az égben magasztalta Azt, aki sikerre vitte ügyüket. ⁵⁶Nyolc napon át ülték az oltárszentelés ünnepét, és örömujjongva mutattak be egészen elégő, hálaadó és dicsőítő áldozatokat. ⁵⁷A templom homlokzatát aranykoszorúkkal és pajzsokkal díszítették. Megszentelték a kapukat és a kamrákat is, s ajtókkal látták el őket. ⁵⁸Igen nagy volt az öröm a népnél, mert megszűnt a pogányok okozta gyalázat.
⁵⁹Júdás pedig, a testvérei és Izrael egész gyülekezete úgy határozott, hogy évről-évre a maga idejében, mégpedig kiszlev hó huszonötödik napjától kezdve nyolc napon át öröm és vigasság közepette megülik majd az oltárszentelés ünnepét. ⁶⁰Abban az időben magas falakat és erős tornyokat építettek a Sion hegyen körös-körül azért, hogy ha jönnek a pogányok, le ne rombolhassák azt, mint ahogy korábban tették. ⁶¹Őrségül sereget helyezett el benne. Aztán védelem céljából megerősítette Bétszúrát, hogy védelme legyen a népnek Idúmea felé.

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző fejezet Következő fejezet