Keresés a Bibliában

11 1Összesereglett erre egész Izrael Dávidhoz, Hebronba és azt mondta: »Csontod és húsod vagyunk. 2Tegnap is, tegnapelőtt is, amikor még Saul volt a király, te voltál az, aki kivezetted s bevezetted Izraelt, meg aztán neked mondta az Úr, a te Istened: ‘Te fogod legeltetni népemet, Izraelt, s te leszel fejedelme.’« 3Elment tehát Izrael valamennyi véne a királyhoz, Hebronba és Dávid szövetséget kötött velük Hebronban az Úr előtt, ők pedig felkenték őt Izrael királyává, az Úr szava szerint, amelyet Sámuel által mondott.
4Aztán elment Dávid és egész Izrael Jeruzsálembe, azaz Jebuzba, ahol a jebuziták voltak a föld lakói. 5Ekkor Jebuz lakosai azt mondták Dávidnak: »Ide ugyan be nem jössz.« Ám Dávid elfoglalta Sion várát, azaz a Dávid-várost. – 6Azt mondta: »Aki elsőnek üt agyon egy jebuzitát, fejedelem és vezér lesz.« Elsőnek Joáb, Száruja fia ment fel s fejedelem is lett. – 7Dávid megtelepedett a várban, melyet éppen ezért neveztek el Dávid-városnak, 8és körös-körül kiépítette a várost, a Mellót és környékét, Joáb pedig helyreállította a város többi részét. 9Dávid aztán mindinkább gyarapodott és növekedett, mert a seregek Ura vele volt.
10A következők voltak Dávid legfőbb vitézei, akik segítették őt, hogy egész Izrael királyává legyen, az Úr szava szerint, amelyet Izraelnek mondott. 11A következő Dávid vitézeinek jegyzéke: Jesbaám, Hakámoni fia, aki a harminc között a legfőbb volt. Ő emelte fel dárdáját háromszáz ember felett, akiket egyetlen ütközetben sebesített meg. 12Utána következik az áhohita Eleazár, az ő atyai nagybátyjának a fia, a három legkiválóbb egyike. 13Ő volt Dáviddal Feszdomimban, amikor a filiszteusok odagyűltek viadalra. Ennek a vidéknek a szántóföldje tele volt árpával, s a nép megfutamodott a filiszteusok színe elől. 14Ők azonban megálltak a szántóföld közepén, megoltalmazták a mezőt, megverték a filiszteusokat és az Úr nagy győzelmet szerzett népének.
15Egyszer, amikor a filiszteusok a Refaim völgyben táboroztak, lementek hárman a harminc legfőbb közül ahhoz a sziklához, ahol Dávid tartózkodott, az adullámi barlanghoz. 16Dávid ekkor az erősségben volt, a filiszteusok előőrse pedig Betlehemnél állt. 17Dávid vágyakozva azt mondta: »Ó, bárcsak adna nekem valaki vizet abból a vízveremből, amely Betlehemben, a kapunál van.« 18Erre ez a három keresztülvágta magát a filiszteusok táborán, s vizet merített abból a vízveremből, amely Betlehemben, a kapunál volt, s elvitte Dávidnak, hogy igyék. Ő azonban nem akarta meginni, hanem italáldozatként bemutatta az Úrnak, 19mondván: »Távol legyen tőlem, hogy ilyesmit cselekedjem Istenem színe előtt és megigyam ezeknek a férfiaknak a vérét: hiszen életük kockáztatásával hozták nekem ezt a vizet.« Éppen ezért nem is akarta meginni. Ilyeneket művelt a három vitéz.
20Abizáj, Joáb fivére volt a legfőbb a három között: ő emelte fel dárdáját háromszáz megsebesített ember felett, ő volt a három között a legnevesebb, 21s a második három között a leghíresebb és a legfőbb, de az első hármat nem érte utol. 22Utána következik a nagy tetteket cselekvő Benája, Jojádának, egy vitéz embernek a fia, aki Kábszeélből származott: ő ütötte le a két moábi Arielt, s ő ment le s ölte meg a veremben az oroszlánt a hóesés idején. 23Ugyancsak ő ütötte le azt az egyiptomi embert, akinek magassága öt könyöknyi volt s akinek olyan dárdája volt, mint a takácsok zugolyfája: lement ugyanis hozzá egy szál bottal, kiragadta a kezében tartott dárdát és megölte őt tulajdon dárdájával. 24Ilyeneket művelt Benája, Jojáda fia. Ő volt a három vitéz között a legnevesebb, 25s a harminc között a legelső, de azt a hármat nem érte utol. Dávid őt titkos tanácsosává tette.
26A hadsereg vitézei a következők voltak: Aszaél, Joáb fivére, továbbá Elhanán, az ő betlehemi nagybátyjának fia, 27az árori Sammót, a fáloni Helesz, 28a tekoai Ira, Ákkes fia, az anatóti Abiézer, 29a husáti Szibbekáj, az áhohita Iláj, 30a netofáti Mahráj, a netofáti Heled, Baána fia, 31Ittaj, a Benjamin fiainak Gibeájából való Ribáj fia, a fárátoni Benája, 32a Gaás völgyéből való Huráj, az arbáti Abiel, a baurámi Azmót, a sálaboni Eliába, 33a gezoni Ássem fiai, az árári Jonatán, Ságe fia, 34az árári Ahiám, Szákár fia, 35Elifál, Úr fia, 36a mekerai Hefer fia, a felóni Áhia, 37a kármeli Heszró, Naáráj, Ászbáj fia, 38Joel, Nátán fivére, Mibahár, Agáráj fia, 39az ammonita Szelek, a beróti Naáráj, Joábnak, Száruja fiának fegyverhordozója, 40a jetrita Ira, a jetrita Gáreb, 41a hetita Uriás, Zábád, Oholi fia, 42a rúbenita Ádina, Síza fia, a rúbeniták vezetője és vele harminc ember, 43Hánán, Maáka fia, a mátáni Jozafát, 44az astaróti Ozija, az árori Samma és Jehiél, Hótám fiai, 45a tószai Jedjaél, Sámri fia, és fivére Jóha, 46a máhumi Eliél meg Jeribáj és Josája, Elnaém fiai, a moábi Jetma, a maszóbiai Eliél, Obed és Jásziel.

KNB SZIT STL BD RUF KG

Jegyzetek

11,4 Jeruzsálem: akkor még Jebuznak is nevezték a lakosairól, mivel egészen Dávid koráig a jebuzitáké maradt. Jó földrajzi fekvése miatt Dávid fővárosául választotta. Joáb a hadsereg fővezére volt, tehát már csak a város fejedelmévé, kormányzójává kellett őt tenni. Ezért vezeti ő a városban a munkálatokat.

Előző fejezet Következő fejezet