Káldi-Neovulgáta

Királyok első könyve

19 Illés a Hóreb hegyen1Ácháb azonban elbeszélte Jezabelnek mindazt, amit Illés cselekedett, s hogy mi módon ölte meg az összes prófétát a kard által. 2Erre Jezabel követet küldött Illéshez ezzel az üzenettel: „Sújtsanak engem az istenek, most és mindenkor, ha holnap ilyenkorra olyanná nem teszem életedet, mint amilyen azok bármelyikének élete.” 3Megijedt erre Illés és felkelt, s elment, amerre éppen akarata vitte. A júdai Beersebába érve, ott hagyta legényét, 4maga pedig egynapi járásnyira bement a pusztába. Miután beért, s egy borókafenyő alá leült, azt kívánta magának, hogy haljon meg. Így szólt: „Elég volt, Uram, vedd el életemet, mert én sem vagyok jobb, mint atyáim.” 5Majd lefeküdt és elaludt a borókafenyő árnyában. Ekkor, íme, az Úr angyala megérintette és azt mondta neki: „Kelj fel, s egyél.” 6Odatekintett, s íme, egy hamuban sült lepény és egy edény víz volt a fejénél; evett tehát és ivott, s ismét elaludt. 7Ekkor másodszor is eljött az Úr angyala, s megérintette és azt mondta neki: „Kelj fel, egyél, mert nagy út vár rád.” *8Ő felkelt, evett és ivott, s ennek az ételnek az erejével negyven nap és negyven éjjel ment, egészen az Isten hegyéig, a Hórebig.
   9Amikor odaért, megszállt a barlangban. Ekkor íme, az Úr szózatot intézett hozzá, e szavakkal: „Mit művelsz itt, Illés?”
10Ő azt felelte rá: „Nagyon buzgólkodtam az Úrért, a Seregek Istenéért, mert Izrael fiai elhagyták szövetségedet, lerontották oltáraidat, megölték prófétáidat karddal, egyedül én maradtam meg, s most nekem is életemre törnek, hogy elvegyék.” *11Azt mondta erre neki: „Jöjj ki, s állj a hegyre az Úr elé,” s íme, ott elvonul az Úr, s az Úr előtt nagy és erős szélvész, amely hegyeket forgat fel és sziklákat zúz össze, s a szélvészben nincs az Úr – s a szélvész után földrengés, s a földrengésben nincs az Úr – 12s a földrengés után tűz, s a tűzben nincs az Úr – s a tűz után enyhe szellő susogása. 13Amikor ezt Illés meghallotta, palástjával eltakarta arcát, s kiment, s kiállt a barlang ajtajába.
   *A próféta újabb feladataiEkkor íme, egy hang szólt hozzá, s azt mondta: „Mit művelsz itt, Illés?”
14Ő azt felelte rá: „Nagyon buzgólkodtam az Úrért, a seregek Istenéért, mert Izrael fiai elhagyták szövetségedet, lerontották oltáraidat, prófétáidat megölték karddal, egyedül én maradtam meg, s most nekem is életemre törnek, hogy elvegyék.”
   15Azt mondta erre neki az Úr: „Eredj, s térj vissza utadon a pusztán át Damaszkuszba, s ha odaérsz, kend fel Házaélt Szíria királyává,
16Jéhut, Námsi fiát pedig kend fel Izrael királyává, az ábel-meholai Elizeust, Sáfát fiát pedig kend fel prófétává magad helyett. 17Így az fog történni, hogy aki megmenekül Házaél kardjától, azt Jéhu öli meg, s aki megmenekül Jéhu kardjától, azt Elizeus öli meg. 18Csak hétezer embert hagyok meg magamnak Izraelben, azokat, akiknek térde nem hajolt meg Baál előtt, s akiknek ajka nem hódolt kézcsókkal neki.”
   *Elizeus meghívása19Illés tehát elindult onnan, és rátalált Elizeusra, Sáfát fiára, aki éppen szántott. Tizenkét iga ökör volt előtte, ő pedig a tizenkettedik pár mögött haladt. Illés odament hozzá, és rávetette palástját.
20Az tüstént otthagyta az állatokat, utána futott Illésnek, és azt mondta: „Hadd adjak búcsúcsókot apámnak és anyámnak, aztán majd követlek.” Ő azt mondta neki: „Eredj csak és térj vissza, mert ami az én dolgom volt, megtettem veled.”
   21Miután visszatért, fogta az egyik pár ökröt, levágta, az ökrök ekéjével megfőzte a húst, és odaadta a népnek, hogy egyenek. Azután felkelt, elment, és követte Illést, a szolgája lett.