Károli Gáspár revideált fordítása 1908-ból.
A királyokról írt I. könyv
19
1És Akháb • elbeszélé Jézabelnek mindazokat, a melyeket Illés cselekedett és a többek között, hogy hogyan † ölte meg mind a prófétákat fegyverrel.• rész 16,31.  † rész 18,40.  5Móz. 13,6-9.  
2És követet külde Jézabel Illéshez, mondván: Ezt cselekedjék • velem az istenek és úgy segéljenek, ha holnap ilyenkor úgy nem cselekszem a te életeddel, mint a hogy te cselekedtél azoknak életekkel mind egyig.• rész 2,23.  
   3A mit mikor megértett, felkelvén elméne, vigyázván az ő életére. És méne Beersebába, • a mely Júdában volt; és ott hagyá az ő szolgáját.• Józs. 19,1.  2.  
   4Ő pedig elméne a pusztába egynapi járó földre, és elmenvén leüle egy fenyőfa alá, és könyörgött, hogy hadd haljon meg, és monda: Elég! Most • óh Uram, vedd el az én lelkemet; mert nem vagyok jobb az én atyáimnál!• Jób 7,16.  
   5És lefeküvék és elaluvék a fenyőfa alatt. És ímé angyal illeté őt, és monda néki: Kelj • fel, egyél.• rész 17,4.  6.  
   6És mikor körülnézett, ímé fejénél vala egy szén között sült pogácsa és egy pohár víz. És evék és ivék, és ismét lefeküvék.
   7És az Úr angyala eljött másodszor is és megilleté őt, és monda: Kelj fel, egyél; mert erőd felett való utad van.
   8És ő felkelt, és evett és ivott; és méne annak az ételnek erejével negyven • nap és negyven éjjel egész az Isten hegyéig, Hórebig.• 2Móz. 24,18.  2Móz. 34,28.  Mát. 4,2.  
   9És beméne ott egy barlangba, és ott hála. És ímé lőn az Úrnak beszéde ő hozzá, és monda néki: Mit csinálsz itt Illés?
   10Ő pedig monda: Nagy búsulásom van az Úrért, a Seregek Istenéért; mert elhagyták a te szövetségedet az Izráel fiai, a te oltáraidat • lerontották, és a te prófétáidat † fegyverrel megölték, és csak én egyedül maradtam, és engem is halálra •• keresnek.• rész 18,30.  † rész 18,4.  •• vers 2.  
   11És monda: Jőjj ki és állj meg ezen a hegyen, az • Úr előtt. És ímé ott az Úr volt elmenendő. És az Úr előtt megyen vala nagy erős szél, a mely a hegyeket megszaggatta és meghasogatta a kősziklákat az Úr előtt; de az Úr nem † vala abban a szélben. És a szél után földindulás lett; de az Úr nem volt a földindulásban sem.• 2Móz. 33,21-23.  † vers 13.  
   12És a földindulás után tűz jöve, de nem • volt az Úr a tűzben sem. És a tűz után egy halk és szelíd hang hallatszék.• vers 13.  
   13És mikor Illés ezt hallotta, befedé az ő arczát palástjával, és kimenvén, megálla a barlang ajtajában, és ímé szózat lőn ő hozzá, a mely ezt mondá: Mit csinálsz • itt Illés?• vers 9.  
   14És ő felele: Nagy búsulásom van az Úrért, a Seregeknek Istenéért, mert az Izráel fiai elhagyták a te szövetségedet, lerontották a te oltáraidat, és a te prófétáidat megölték fegyverrel, és én egyedül maradtam, és engem is halálra keresnek.
   15És monda az Úr néki: Menj el, térj vissza a te utadon a pusztán át Damaskusba, és mikor oda jutándasz, kenjed királylyá • Hazáelt Siriában;• 2Kir. 8,13.  
   16És Jéhut, • a Nimsi fiát kenjed királylyá Izráelben, és Elizeust, az Abelméholabeli Sáfát fiát pedig kenjed prófétává a te helyedbe.• 2Kir. 9,2.  3.  6.  
   17És lészen, hogy a ki megmenekedik Hazáel fegyverétől, azt • Jéhu öli meg, és a ki megmenekedik a Jéhu fegyverétől, azt Elizeus öli meg.• 2Kir. 9,14-37.  
   18De meghagyok Izráelben hétezer embert: • minden térdet, mely meg nem hajolt a Baálnak, és minden ajkat, mely meg nem csókolta azt.• Róm. 11,4.  
   19És ő elmenvén onnét, megtalálá Elizeust, a Sáfát fiát, a mint szántott tizenkét járom ökörrel, és ő maga a tizenkettedikkel volt; és Illés hozzá méne, és az ő palástját reá • veté.• vers 16.  
   20És ő elhagyván az ökröket, Illés után futott, és monda: Kérlek hadd csókoljam meg az én atyámat és az én anyámat, és azután • követlek. És monda: Menj, térj vissza; mert mit cselekedtem tenéked?• Luk. 9,61.  
   21És elmenvén ő tőle, vőn azután egy pár ökröt, és levágá azt, és az ekéhez való szerszámokból tüzet rakván, megfőzé azok húsát, és a népnek adá, és evének; és felkelvén, elméne Illés után, és szolgála néki.