35 1Örvend a puszta és a kietlen hely, örül a pusztaság és virul mint őszike. (Csel 17,29; Zsolt 89,7; Jer 51,15-19) 2Virulva virul és örvend ujjongva, a Libánon dicsősége adatott néki, Karmel és Sáron ékessége; meglátják ők az Úrnak dicsőségét, Istenünk ékességét. (Ésa 40,5.9;60,1) 3Erősítsétek a lankadt kezeket, és szilárdítsátok a tántorgó térdeket. (Jób 4,4;12,12) 4Mondjátok a remegő szívűeknek: legyetek erősek, ne féljetek! Ímé, Istenetek bosszúra jő, az Isten, a ki megfizet, Ő jő, és megszabadít titeket! (Ésa 40,10;59,20) 5Akkor a vakok szemei megnyílnak, és a süketek fülei megnyittatnak, (Máté 11,5) 6Akkor ugrándoz, mint szarvas a sánta, és ujjong a néma nyelve, mert a pusztában víz fakad, és patakok a kietlenben. (Ésa 43,19;48,21;49,10.11) 7És tóvá lesz a délibáb, és a szomjú föld vizek forrásivá; a sakálok lakhelyén, a hol feküsznek, fű, nád és káka terem. (Ésa 49,10) 8És lesz ott ösvény és út, és szentség útának hívatik: tisztátalan nem megy át rajta; hisz csak az övék az; a ki ez úton jár, még a bolond se téved el; (Ésa 49,11;62,10;52,2.11; Ezék 44,9; Ésa 42,16) 9Nem lesz ott oroszlán, és a kegyetlen vad nem jő fel reá, nem is található ott, hanem a megváltottak járnak rajta! (Ésa 11,6.7;65,25) 10Hisz az Úr megváltottai megtérnek, és ujjongás között Sionba jönnek; és örök öröm fejökön, vígasságot és örömöt találnak; és eltűnik fájdalom és sóhaj. (Ésa 51,11; Zsolt 126,1.2)