90
1Mózesnek, az Isten emberének imádsága.
Uram, te voltál nékünk hajlékunk nemzedékről nemzedékre!
(5Móz 33,1)
2Minekelőtte hegyek lettek és föld és világ formáltaték, öröktől fogva mindörökké te vagy Isten.
(Péld 8,24-29;Zsolt 93,2)
3Te visszatéríted a halandót a porba, és ezt mondod: Térjetek vissza embernek fiai!
(1Móz 3,19)
4Mert ezer esztendő annyi előtted, mint a tegnapi nap, a mely elmúlt, és mint egy őrjárási idő éjjel.
(2Pét 2,8)
5Elragadod őket; olyanokká lesznek, mint az álom; mint a fű, a mely reggel sarjad;
(Jak 1,10; Ésa 40,6.7)
6Reggel virágzik és sarjad, és estvére elhervad és megszárad.
(Máté 22,44; Márk 12,36; Luk 20,42; Csel 2,34.35; Zsid 1,13)
7Bizony megemésztetünk a te haragod által, és a te búsulásod miatt megromlunk!
8Elédbe vetetted a mi álnokságainkat; titkos bűneinket a te orczádnak világa elé.
(4Móz 14,11.21-23.29)
9Bizony elmúlik minden mi napunk a te bosszúállásod miatt; megemésztjük a mi esztendeinket, mint a beszédet.
(Zsolt 89,48)
10A mi esztendeinknek napjai hetven esztendő, vagy ha feljebb, nyolczvan esztendő, és nagyobb részök nyomorúság és fáradság, a mely gyorsan tovatünik, mintha repülnénk.
(Zsolt,90 5. 6.)
11Ki tudhatja a te haragodnak erejét, és a te félelmetességed szerint való bosszúállásodat?
(Jel 14,14;16,14;20,8)
12Taníts minket úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk.
(Fil 2,9; Zsid 1,3.10.12)