2Uram, szabadításomnak Istene! Nappal kiáltok, éjjelente előtted vagyok: 3Jusson elődbe imádságom, hajtsad füled az én kiáltozásomra! 6A holtak közt van az én helyem, mint a megölteknek, a kik koporsóban feküsznek, a kikről többé nem emlékezel, mert elszakasztattak a te kezedtől. (2Móz 16,31.5Móz;32,28) 7Mély sírba vetettél be engem, sötétségbe, örvények közé. (Zsolt 86,13;141,7) 16Nyomorult és holteleven vagyok ifjúságomtól kezdve; viselem a te rettentéseidet, roskadozom. 17Általmentek rajtam a te búsulásaid; a te szorongatásaid elemésztettek engem. (Zsolt 42,8;Zsolt,88 18. 19.)