Károli Gáspár revideált fordítása 1908-ból.

Zsoltárok könyve

44 1Az éneklőmesternek; a Kóráh fiainak • tanítása.• 1Krón. 25,1.  26,1.  
2Oh Isten! füleinkkel hallottuk, atyáink • beszélték el nékünk a dolgot, a melyet napjaikban, a hajdankor napjaiban cselekedtél.• 2Móz. 12,26.  29.  Józs. 4,21.  22.  

   3Nemzeteket űztél te ki saját kezeddel, őket pedig beplántáltad; népeket törtél össze, őket pedig kiterjesztetted.• Zsolt. 102,3.  

   4Mert nem az ő fegyverökkel szereztek földet, és nem az ő karjok segített nékik; hanem a te • jobbod, a te karod és a te orczád világossága, mert kedvelted őket.• Józs. 11,6-23.  

   5Te magad vagy az én királyom oh Isten! Rendelj segítséget Jákóbnak!• Zsolt. 35,21.  41,6.  9.  † Zsolt. 42,11.  

   6Általad verjük le szorongatóinkat; a te neveddel tapodjuk le támadóinkat.

   7Mert nem az • ívemben bízom, és kardom sem védelmez meg engem;• Zsolt. 20,8.  33,16.  

   8Hanem te szabadítasz meg minket szorongatóinktól, és gyűlölőinket te szégyeníted meg.• Róm. 11,19.  

   9Dicsérjük Istent mindennap, és mindörökké magasztaljuk nevedet. Szela.

   10Mégis • megvetettél, meggyaláztál minket, és nem vonulsz ki seregeinkkel.• Zsolt. 60,3.  

   11Megfutamítottál minket szorongatóink előtt, és a kik gyűlölnek minket, fosztogattak magoknak.• Csel. 1,20.  

   12Oda dobtál minket • vágó-juhok gyanánt, és szétszórtál minket a nemzetek között.• Róm. 8,36.  

   13Eladtad • a te népedet nagy olcsón, és nem becsülted az árát magasra.• 5Móz. 32,30.  

   14Csúfságul vetettél • oda minket szomszédainknak, gúnyra és nevetségre a körültünk levőknek.• Zsolt. 79,4.  

   15Példabeszédül vetettél oda • a pogányoknak, fejcsóválásra a népeknek.• Jer. 24,9.  

   16Gyalázatom naponta előttem van, és orczám szégyene elborít engem.

   17A csúfolók • és káromlók szaváért, az ellenség és a bosszúálló miatt.• Zsolt. 74,10.  

   18Mindez utolért minket, mégsem feledtünk el téged, és nem szegtük meg a te frigyedet.• Zsolt. 22,27.  70,5.  

   19Nem pártolt el tőled a mi szívünk, sem lépésünk nem tért le a te ösvényedről:

   20Noha kiűztél minket a sakálok helyére, és reánk borítottad a • halál árnyékát.• Zsolt. 23,4.  

   21Ha elfeledtük volna Istenünk nevét, és kiterjesztettük volna kezünket idegen istenhez:• Zsolt. 51,20.  

   22Nemde kifürkészte volna ezt Isten? Mert ő jól ismeri a szívnek • titkait.• Zsolt. 139,4.  

   23Bizony te éretted gyilkoltak • minket mindennapon; tekintettek bennünket, mint vágó-juhokat.• Róm. 8,36.  

   24Serkenj fel! • Miért alszol Uram?! Kelj fel, ne vess el minket örökké!• Zsolt. 7,7.  Mát. 8,25.  

   25Miért rejted el orczádat, és felejted el nyomorúságunkat és háborúságunkat?• Zsolt. 40,15.  

   26Bizony porba hanyatlik lelkünk, a • földhöz tapad testünk.• Zsolt. 119,25.  

   27Kelj fel a mi segítségünkre, ments meg • minket a te kegyelmedért!• Zsolt. 25,11.