44 1Az éneklőmesternek; a Kóráh fiainak tanítása. (1Krón 25,1;26,1) 2Oh Isten! füleinkkel hallottuk, atyáink beszélték el nékünk a dolgot, a melyet napjaikban, a hajdankor napjaiban cselekedtél. (2Móz 12,26.29; Józs 4,21.22) 3Nemzeteket űztél te ki saját kezeddel, őket pedig beplántáltad; népeket törtél össze, őket pedig kiterjesztetted. (Zsolt 102,3) 4Mert nem az ő fegyverökkel szereztek földet, és nem az ő karjok segített nékik; hanem a te jobbod, a te karod és a te orczád világossága, mert kedvelted őket. (Józs 11,6-23) 5Te magad vagy az én királyom oh Isten! Rendelj segítséget Jákóbnak! (Zsolt 35,21;41,6.9;Zsolt 42,11) 6Általad verjük le szorongatóinkat; a te neveddel tapodjuk le támadóinkat. 7Mert nem az ívemben bízom, és kardom sem védelmez meg engem; (Zsolt 20,8;33,16) 8Hanem te szabadítasz meg minket szorongatóinktól, és gyűlölőinket te szégyeníted meg. (Róm 11,19) 9Dicsérjük Istent mindennap, és mindörökké magasztaljuk nevedet. Szela. 10Mégis megvetettél, meggyaláztál minket, és nem vonulsz ki seregeinkkel. (Zsolt 60,3) 11Megfutamítottál minket szorongatóink előtt, és a kik gyűlölnek minket, fosztogattak magoknak. (Csel 1,20) 12Oda dobtál minket vágó-juhok gyanánt, és szétszórtál minket a nemzetek között. (Róm 8,36) 13Eladtad a te népedet nagy olcsón, és nem becsülted az árát magasra. (5Móz 32,30) 14Csúfságul vetettél oda minket szomszédainknak, gúnyra és nevetségre a körültünk levőknek. (Zsolt 79,4) 15Példabeszédül vetettél oda a pogányoknak, fejcsóválásra a népeknek. (Jer 24,9) 16Gyalázatom naponta előttem van, és orczám szégyene elborít engem. 17A csúfolók és káromlók szaváért, az ellenség és a bosszúálló miatt. (Zsolt 74,10) 18Mindez utolért minket, mégsem feledtünk el téged, és nem szegtük meg a te frigyedet. (Zsolt 22,27;70,5) 19Nem pártolt el tőled a mi szívünk, sem lépésünk nem tért le a te ösvényedről: 20Noha kiűztél minket a sakálok helyére, és reánk borítottad a halál árnyékát. (Zsolt 23,4) 21Ha elfeledtük volna Istenünk nevét, és kiterjesztettük volna kezünket idegen istenhez: (Zsolt 51,20) 22Nemde kifürkészte volna ezt Isten? Mert ő jól ismeri a szívnek titkait. (Zsolt 139,4) 23Bizony te éretted gyilkoltak minket mindennapon; tekintettek bennünket, mint vágó-juhokat. (Róm 8,36) 24Serkenj fel! Miért alszol Uram?! Kelj fel, ne vess el minket örökké! (Zsolt 7,7; Máté 8,25) 25Miért rejted el orczádat, és felejted el nyomorúságunkat és háborúságunkat? (Zsolt 40,15) 26Bizony porba hanyatlik lelkünk, a földhöz tapad testünk. (Zsolt 119,25) 27Kelj fel a mi segítségünkre, ments meg minket a te kegyelmedért! (Zsolt 25,11)