37
1Dávidé.
Ne bosszankodjál az elvetemültekre, ne irígykedjél a gonosztevőkre.
(Péld 24,1)
2Mert hirtelen levágattatnak, mint a fű, s mint a gyönge növény elfonnyadnak.
(Jób 22,16;20,5)
3Bízzál az Úrban és jót cselekedjél; e földön lakozzál és hűséggel élj.
(Zsolt 125,1)
4Gyönyörködjél az Úrban, és megadja néked szíved kéréseit.
(Péld 18,10)
5Hagyjad az Úrra a te útadat, és bízzál benne, majd ő teljesíti.
(Zsolt 61,4)
6Felhozza a te igazságodat, mint a világosságot, és a te jogodat, miként a delet.
(Ésa 58,8)
7Csillapodjál le az Úrban és várjad őt; ne bosszankodjál arra, a kinek útja szerencsés, se arra, a ki álnok tanácsokat követ.
(Jób 31,24.25)
8Szünj meg a haragtól, hagyd el heveskedésedet; ne bosszankodjál, csak rosszra vinne!
9Mert az elvetemültek kivágattatnak; de a kik az Urat várják, öröklik a földet.
(Jób 20,5-29)
10Egy kevés idő még és nincs gonosz; nézed a helyét és nincsen ott.
11A szelidek pedig öröklik a földet, és gyönyörködnek nagy békességben.
(5Móz 28,1-13; Máté 5,5)
12Fondorkodik a gonosz az igaz ellen, és fogait csikorgatja rá:
(Zsolt 42,2.3;27,4.5)
13Az Úr neveti őt, mert látja, hogy eljő az ő napja.
(Zsolt 2,4)
14Fegyvert vonnak a gonoszok; felvonják ívöket, hogy a szegényt és nyomorultat elejtsék, és leöljék az igazán élőket;
(Zsolt 69,17)
15De fegyverök saját szívökbe hat, és ívök eltörik.
(Zsolt 146,2)
16Jobb a kevés az igaznak, mint a sok gonosznak az ő gazdagsága.
(Péld 15,16.17)
17Mert a gonoszok karja eltörik, de az igazakat támogatja az Úr.
(Zsolt 34,10-11; Péld 13,25)
18Jól tudja az Úr a feddhetetleneknek napjait, és hogy örökségök mindörökké meglesz.
19Nem szégyenülnek meg a veszedelmes időben, és jóllaknak az éhség napjaiban.
(Zsolt 33,19)
20De a gonoszok elvesznek, és az Úrnak ellensége, mint a liget ékessége, elmúlik, füstként múlik el.
(Jób 18,5-21)
21Kölcsön kér a gonosz és meg nem fizet, de az igaz irgalmas és adakozó.
(5Móz 28,12; Jób 31,16-21)
22Mert a kiket ő megáld, öröklik a földet, és a kiket ő megátkoz, kivágattatnak azok.
(Zsolt 18,1-3)
23Az Úr szilárdítja meg az igaz ember lépteit, és útját kedveli.
(Zsolt 18,25.37;Zsolt 1,6)
24Ha elesik, nem terül el, mert az Úr támogatja kezével.
(Péld 24,16.2Kor;4,8.9)
25Gyermek voltam, meg is vénhedtem, de nem láttam, hogy elhagyottá lett volna az igaz, a magzatja pedig kenyérkéregetővé.
(Péld 10,3;13,23)
26Mindennapon irgalmatoskodik és kölcsön ad, és az ő magzatja áldott.
(Jób 3,16-18; Zsolt 112,9)
27Kerüld a rosszat és jót cselekedjél, és megmaradsz mindörökké.
(Péld 11,6; Ésa 1,16.17)
28Mert az Úr szereti az ítéletet, és el nem hagyja az ő kegyeseit; megőrzi őket mindörökké, a gonoszok magvát pedig kiirtja.
(Jób 21,19)
29Az igazak öröklik a földet, és mindvégig rajta lakoznak.
(Zsolt,37 11.)