22
1Az éneklőmesternek az ajjelethassakhar szerint; Dávid zsoltára.• Én. 5,16.  
2Én Istenem, • én Istenem, miért hagytál el engemet? Távol van megtartásomtól jajgatásomnak szava.• Mát. 27,46.  Márk 15,34.  
   3Én Istenem, kiáltok nappal, de nem hallgatsz • meg; éjjel is és nincs nyugodalmam.• Jób 19,7.  
   4Pedig te szent vagy, • a ki Izráel dícséretei között lakozol.• 1Kir. 9,3.  
   5Benned bíztak atyáink; bíztak és te megszabadítottad őket.• Zsid. 1,8.  
   6Hozzád kiáltottak • és megmenekültek; benned bíztak és nem szégyenültek meg.• Zsolt. 107,6.  
   7De én féreg vagyok s nem férfiú; embereknek csúfja és a nép útálata. •• Ésa. 53,2.  3.  Mát. 27,39.  40.  43.  
   8A kik engem látnak, mind csúfolkodnak rajtam, félrehúzzák ajkaikat és hajtogatják • fejöket:• Zsolt. 109,24.  25.  
   9Az Úrra bízta magát, mentse meg őt; szabadítsa meg őt, • hiszen gyönyörködött benne!• Zsolt. 42,4.  
   10Mert te hoztál ki • engem az anyám méhéből, és biztattál engem anyámnak emlőin.• Zsolt. 71,6.  
   11Születésem óta a te gondod voltam; anyám méhétől fogva te • voltál Istenem.• Zsolt. 31,15.  Ésa. 49,1.  
   12Ne légy messze tőlem, mert közel a nyomorúság, és nincs, a ki segítsen.
   13Tulkok sokasága kerített be engem, körülfogtak engem Básán • bikái.• Józs. 17,5.  Ámós 4,4.  
   14Feltátották • rám szájokat, mint a ragadozó és ordító oroszlán.• Mát. 27,22.  
   15Mint a víz, úgy • kiöntettem; csontjaim mind széthullottak; szívem olyan lett, mint a viasz, megolvadt belső részeim között.• Zsolt. 40,13.  
   16Erőm kiszáradt, • mint cserép, nyelvem ínyemhez tapadt, és a halál porába fektetsz engemet.• Zsolt. 32,4.  102,4-6.  
   17Mert ebek vettek körül engem, a gonoszok • serege körülfogott; átlyukasztották kezeimet és lábaimat.• Ján. 19,18.  Jel. 1,7.  
   18Megszámlálhatnám minden csontomat, ők pedig csak • néznek s bámulnak rám.• vers 8.  9.  
   19Megosztoznak ruháimon, • és köntösömre sorsot vetnek.• Ján. 19,23.  24.  
   20De te, Uram, ne légy messze tőlem; én erősségem, siess segítségemre.
   21Szabadítsd meg lelkemet a kardtól, s az én egyetlenemet • a kutyák körmeiből.• vers 17.  Zsolt. 40,14.  
   22Ments meg engem • az oroszlán torkából, és a bivalyok szarvai közül hallgass meg engem.• Zsolt. 58,7.  
   23Hadd hirdessem • nevedet atyámfiainak, és dicsérjelek téged a gyülekezetben.• Zsolt. 116,12-14.  Zsid. 2,11.  12.  
   24Ti, a kik félitek az Urat, dicsérjétek • őt! Jákób minden ivadékai dicsőítsétek őt, és féljétek őt Izráel minden magzata!• Zsolt. 32,1.  139,19.  20.  
   25Mert nem veti meg • és nem útálja meg a szegény nyomorúságát; és nem rejti el az ő orczáját előle, és mikor kiált hozzá, meghallgatja.• Zsolt. 9,13.  40,18.  
   26Felőled lesz dicséretem a nagy gyülekezetben. Az én fogadásaimat megadom • azok előtt, a kik félik őt.• Zsolt. 56,13.  14.  
   27Esznek • a nyomorultak és megelégesznek, dicsérik az Urat, a kik őt keresik. Éljen szívetek örökké!• vers 25.  Ésa. 65,13.  
   28Megemlékeznek és megtérnek az Úrhoz a föld • minden határai, és leborul előtted a pogányok minden nemzetsége.• Zsolt. 72,11.  Malak. 1,11.  
   29Mert az Úré a • királyi hatalom, uralkodik a pogányokon is.• Zsolt. 24,1.  2.  
   30Esznek és leborulnak a föld gazdagai mind; ő előtte hajtanak térdet, a kik a porba hullanak, és a ki életben nem tarthatja lelkét.
   31Őt szolgálják • a fiak, az Úrról beszélnek az utódoknak.• Zsolt. 110,2.  3.  
   32Eljőnek s hirdetik • az ő igazságát az ő utánok való népnek, † hogy ezt cselekedte!• Zsolt. 69,37.  102,29.  † Zsolt. 52,11.