2 1Miért dühösködnek a pogányok, és gondolnak hiábavalóságot a népek? (Csel 4,25-27) 2A föld királyai felkerekednek és a fejedelmek együtt tanácskoznak az Úr ellen és az ő felkentje ellen: (2Sám 5,17.22;8,12;Máté 26,3.4) 3Szaggassuk le az ő bilincseiket, és dobjuk le magunkról köteleiket! (Jer 10,20) 4Az egekben lakozó neveti, az Úr megcsúfolja őket. (Zsolt 37,13;59,9) 5Majd szól nékik haragjában, és megrettenti őket gerjedelmében: (Zsolt 46,7) 6Én kentem ám fel az én királyomat a Sionon, az én szent hegyemen! (1Sám 13,14;16,1.13; Mik 4,7) 7Törvényül hirdetem: Az Úr mondá nékem: Én fiam vagy te; én ma nemzettelek téged. (Zsolt 89,28; Csel 13,32.33; Zsid 1,4.5;5,5) 8Kérjed tőlem és odaadom néked a pogányokat örökségül, és birtokodul a föld határait. (Zsolt 82,8;22,28) 9Összetöröd őket vasvesszővel: széjjelzúzod őket, mint cserépedényt. (Zsolt 18,38.39; Jel 2,26.27;19,15) 10Azért, királyok, legyetek eszesek, és okuljatok földnek bírái! (Jób 14,5) 11Szolgáljátok az Urat félelemmel, és örüljetek reszketéssel. (Zsolt,2 2.) 12Csókoljátok a Fiút, hogy meg ne haragudjék és el ne veszszetek az úton, mert hamar felgerjed az ő haragja. Boldogok mindazok, a kik ő benne bíznak! (Zsolt,2 6. 7. Zsolt. 34,9. Luk. 9,35. Róm. 9,33.)