Károli Gáspár revideált fordítása 1908-ból.

Zsoltárok könyve

69 1Az éneklőmesternek a sósannimra; Dávidé.
2Szabadíts meg engemet, oh Isten, mert a vizek • lelkemig hatottak.• Zsolt. 40,3.  

   3Mély sárba estem be, hol meg nem állhatok; feneketlen örvénybe jutottam, és az áradat • elborít engem.• Zsolt. 42,8.  

   4Elfáradtam a kiáltásban, kiszáradt • a torkom; szemeim elbágyadtak, várván Istenemet.• Zsolt. 22,3.  Jób 17,6.  

   5Többen vannak fejem hajszálainál, a kik ok nélkül gyűlölnek engem; hatalmasok a vesztemre törők, a kik ellenségeim alap nélkül; a mit nem ragadtam el, azt kell megfizetnem!• vers 4.  35.  

   6Oh Isten, te tudod az én balgatagságomat, és az én bűneim nyilván vannak te előtted:• Jób 9,8.  

   7Ne szégyenüljenek • meg miattam, a kik te benned remélnek, Uram, Seregeknek Ura! Ne pironkodjanak miattam, a kik téged keresnek, oh Izráelnek Istene!• Zsolt. 40,17.  

   8Mert te éretted viselek gyalázatot, és borítja pironság az én orczámat.• Zsolt. 24,1.  2.  50,12.  

   9Atyámfiai előtt • idegenné lettem, és anyám fiai előtt jövevénynyé.• Jób 19,13-17.  

   10Mivel a te házadhoz való féltő szeretet • emészt engem, a te gyalázóidnak gyalázásai † hullanak reám.• Zsolt. 119,139.  Ján. 7,17.  † Róm. 15,3.  

   11Ha sírok és bőjtöléssel gyötröm lelkemet, az is gyalázatomra válik.• vers 9.  Zsolt. 97,2.  

   12Ha gyászruhába öltözöm, akkor példabeszédül vagyok nékik.• Ésa. 2,5.  

   13A kapuban ülők rólam szólanak, és a borozók rólam énekelnek.• Zsolt. 105,3.  

   14Én pedig néked könyörgök, oh Uram; jókedvednek idején, • oh Isten, a te kegyelmed sokaságához képest hallgass meg engem a te megszabadító hűségeddel.• Ésa. 49,8.  

   15Ments ki engem az • iszapból, hogy el ne sülyedjek; hadd szabaduljak meg gyűlölőimtől és a feneketlen vizekből;• Zsolt. 18,17.  18.  

   16Hogy el ne borítson a vizek árja, és el ne nyeljen az örvény, és a veremnek szája be ne záruljon felettem!• 2Sám. 3,18.  † Zsolt. 78,70.  71.  2Sám. 7,8.  9.  

   17Hallgass meg engem, Uram, mert jó a te kegyelmességed! A te irgalmasságodnak sokasága szerint tekints én reám;• 1Sám. 13,14.  

   18És ne rejtsd el orczádat a te szolgádtól; • mert szorongattatom nagyon: siess, hallgass meg engem!• Zsolt. 102,3.  

   19Légy közel az én lelkemhez és váltsd meg • azt; az én ellenségeimért szabadíts meg engem.• Zsolt. 22,12.  

   20Te tudod az én • gyalázatomat, szégyenemet † és pirulásomat; jól ismered minden szorongatómat.• Zsolt. 35,21.  41,6.  9.  † Zsolt. 42,11.  

   21A gyalázat megtörte szívemet és beteggé lettem; várok vala részvétre, de hiába; vigasztalókra, de nem találék.• Zsolt. 61,8.  † Zsolt. 132,17.  18.  

   22Sőt ételemben mérget adnak vala, és szomjúságomban • eczettel itatnak vala engem.• Mát. 27,34.  

   23Legyen az ő • asztalok előttök tőrré, és a bátorságosoknak hálóvá.• Róm. 11,19.  

   24Setétüljenek meg az ő szemeik, hogy ne lássanak; és az ő derekukat tedd mindenkorra roskataggá.• Zsolt. 2,7.  † 2Sám. 8,12.  10,19.  

   25Öntsd ki a te haragodat reájok, és a te haragodnak búsulása érje utól őket.• 2Sám. 7,16.  23,5.  

   26Legyen az ő • palotájok puszta, és az ő hajlékukban ne legyen lakos;• Csel. 1,20.  

   27Mert a kit te megvertél, azt • üldözik, és a tőled sujtottak fájdalmát szólják meg.• Zsolt. 109,15.  16.  

   28Szedd össze álnokságaikat, és a te igazságodra ne jussanak el.

   29Töröltessenek ki az élők • könyvéből, és az igazak közé ne irattassanak.• Zsolt. 109,15.  

   30Engem pedig, a ki nyomorult és szenvedő vagyok, emeljen fel, oh Isten, a te segedelmed!

   31Dicsérem az Istennek nevét énekkel, és magasztalom hálaadással.• vers 4.  9.  

   32És kedvesebb • lesz az Úr előtt az ökörnél, a szarvas és hasadt körmű tuloknál.• Zsolt. 51,18.  19.  

   33Látják ezt majd a szenvedők és örülnek; • ti Istent keresők, elevenedjék a ti szívetek!• Zsolt. 22,27.  70,5.  

   34Mert meghallgatja az Úr a szegényeket, és az ő foglyait nem veti meg.

   35Dicsérjék őt az • egek és a föld; a tengerek és a mi csak mozog azokban!• Zsolt. 148,1.  Ésa. 49,13.  

   36Mert megtartja Isten • a Siont, és megépíti Júdának városait; és ott lakoznak majd és bírni fogják azt.• Zsolt. 51,20.  

   37És az ő szolgáinak maradékai öröklik azt, és abban laknak majd, a kik szeretik az ő nevét.