Zsoltárok könyve

17 ¹Dávid imádsága.
Hallgasd meg, Uram, az igazságot, vedd észre • könyörgésemet, figyelmezzél imádságomra, mely nem jő csalárd ajakról.• Zsolt. 4,2.  5,2.  
   ²A te orczádtól jőjjön ki ítéletem, a te szemeid • hadd lássanak igazat.• Zsolt. 43,1.  
   ³Megpróbáltad az én szívemet, meglátogattál éjjel; próbáltál engem, nem találtál • semmi rosszat; ha tán gondoltam is, nem jött ki a számon.• Zsolt. 139,1-3.  
   ⁴Az emberek cselekedeteinél a te ajkad • igéjével vigyáztam az erőszakosnak ösvényeire.• Jób 21,23.  Zsolt. 119,120.  
   ⁵Ragaszkodtak lépteim a te ösvényeidhez, nem ingadoztak lábaim.
   ⁶Hívtalak én, mert te felelhetsz nékem, Istenem! Hajtsd hozzám füledet, hallgasd meg az én beszédemet.
   ⁷Mutasd meg csudálatosan a te kegyelmedet, a ki megszabadítod jobboddal a te benned bízókat a támadóktól.• Zsolt. 35,15.  
   ⁸Tarts meg engemet, mint szemed fényét; szárnyaid árnyékába rejts el engemet.
   ⁹A gonoszok elől, a kik pusztítanak engem; ellenségeim elől, a kik lelkendezve vesznek körül engem.
   ¹⁰Megkövéredett szívöket elzárták, szájokkal kevélyen szólanak.
   ¹¹Körülvettek most minket mentünkben; szemeiket ránk szegzik, hogy földre terítsenek.• Zsolt. 35,12.  
   ¹²Hasonlók az oroszlánhoz, a mely zsákmányra • szomjaz, és a rejtekhelyen ülő oroszlánkölyökhöz.• Zsolt. 10,9.  
   ¹³Kelj fel, oh Uram! Szállj vele szembe, terítsd le őt, szabadítsd meg lelkemet a gonosztól fegyvereddel;
   ¹⁴Az emberektől, oh Uram, kezeddel, a világ embereitől! Az ő osztályrészük az életben van; • megtöltötted hasukat javaiddal, bővölködnek fiakkal, a miök pedig marad, gyermekeikre hagyják.• Jób 21,8-13.  
   ¹⁵Én igazságban nézem a te orczádat, megelégszem a te ábrázatoddal, midőn • felserkenek.• Jób 19,26.  27.  Dán. 12,1.