Károli Gáspár revideált fordítása 1908-ból.

Zsoltárok könyve

132 1Grádicsok éneke.
Emlékezzél meg, Uram, Dávid minden nyomorúságáról;

   2A ki megesküdt az Úrnak, fogadást tőn a Jákób Istenének:

   3Nem megyek be sátoros házamba, nem hágok fel háló-nyoszolyámba;

   4Nem bocsátok álmot szemeimre s pilláimra szendert;

   5Míg helyet nem találok az Úrnak, Jákób • Istenének hajlékot!• 1Krón. 28,2.  3.  29,3.  

   6Ímé, hallottunk róla Efratában; rátaláltunk Jaar térségein:• rész 3,3.  23.  24.  

   7Hadd menjünk be az ő hajlékaiba, boruljunk • le lábainak zsámolyához!• Zsolt. 99,5.  

   8Indulj Uram, a te nyugvóhelyedre: te • és a te hatalmadnak ládája!• 4Móz. 10,35.  

   9Papjaid öltözködjenek igazságba, kegyeltjeid pedig örvendezzenek!

   10Dávidért, • a te szolgádért, ne fordulj el felkented színétől!• 1Kir. 11,12.  2Kir. 19,34.  

   11Hűséget esküdött az Úr Dávidnak, nem tér el attól: Ágyékod • gyümölcsét ültetem székedbe;• 2Sám. 7,12-16.  

   12Ha megtartják fiaid szövetségemet és bizonyságomat, a melyekre megtanítom őket, fiaik is mindörökké székedben ülnek.

   13Mert a Siont választotta ki az Úr, azt • szerette meg magának lakhelyül:• 1Krón. 21,26.  22,1.  2.  

   14Ez lesz • nyugovóhelyem örökre; itt lakozom, mert ezt szeretem;• 1Kir. 6,12.  13.  9,3.  

   15Eleséggel megáldom gazdagon, szegényeit jóltartom kenyérrel;

   16Papjait • meg felruházom szabadítással, és vígan örvendeznek kegyeltjei.• 2Krón. 6,41.  

   17Megnövesztem ott Dávidnak hatalmát, szövétneket • szerzek az én felkentemnek.• vers 11.  12.  1Kir. 11,36.  

   18Ellenségeire • szégyent borítok, rajta pedig koronája ragyog.• Zsolt. 18,38-43.  21,4.  6.