13 1Azon a napon kimenvén Jézus a házból, leüle a tenger mellett. 2És nagy sokaság gyülekezék ő hozzá, annyira, hogy ő a hajóba méne leülni; az egész sokaság pedig a parton áll vala. (Mát 10,2) 3És sokat beszéle nékik példázatokban, mondván: Ímé kiméne a magvető vetni, (Márk 4,1-20; Luk 8,4-15) 4És a mikor ő vet vala, némely mag az útfélre esék; és eljövén a madarak, elkapdosák azt. (Mát 10,39; Márk 8,35; Luk 9,24;17,33; Ján 12,25) 5Némely pedig a köves helyre esék, a hol nem sok földje vala; és hamar kikele, mivelhogy nem vala mélyen a földben. (Márk 8,36; Luk 9,25) 6De mikor a nap felkelt, elsüle; és mivelhogy gyökere nem vala, elszáradott. (Róm 2,6) 7Némely pedig a tövisek közé esék, és a tövisek felnevekedvén, megfojták azt. (Márk 9,1;Mát 10,23) 8Némely pedig a jó földbe esék, és gyümölcsöt terme, némely száz annyit, némely hatvan annyit, némely pedig harmincz annyit. (Márk 9,2-13; Luk 9,28-36) 9A kinek van füle a hallásra, hallja. (2Pét 1,16-18) 10A tanítványok pedig hozzámenvén, mondának néki: Miért szólasz nékik példázatokban? (Luk 22,27; Fil 2,7;1Tim 2,6) 11Ő pedig felelvén, monda nékik: Mert néktek megadatott, hogy érthessétek a mennyek országának titkait, ezeknek pedig nem adatott meg. (Márk 10,46-52; Luk 18,35-43) 13Azért szólok velök példázatokban, mert látván nem látnak, és hallván nem hallanak, sem nem értenek. (5Móz 29,3) 14És beteljesedék rajtok Ésaiás jövendölése, a mely ezt mondja: Hallván halljatok, és ne értsetek; és látván lássatok, és ne ismerjetek: (Ésa 6,9.10) 15Mert megkövéredett e népnek szíve, és füleikkel nehezen hallottak, és szemeiket behunyták; hogy valami módon ne lássanak szemeikkel, és ne halljanak füleikkel, és ne értsenek szívükkel, és meg ne térjenek, és meg ne gyógyítsam őket. 18Ti halljátok meg azért a magvető példázatát. (Márk 11,1-10; Luk 19,29-38; Ján 12,12-19) 19Ha valaki hallja az ígét a mennyeknek országáról és nem érti, eljő a gonosz és elkapja azt, a mi annak szívébe vettetett vala. Ez az, a mely az útfélre esett. (Mát 14,9.10) 20A mely pedig a köves helyre esett, ez az, a ki hallja az ígét, és mindjárt örömmel fogadja; (Luk 1,17) 21De nincs gyökere benne, hanem csak ideig való; mihelyt pedig nyomorgatás vagy üldözés támad az íge miatt, azonnal megbotránkozik. (Márk 9,14-29; Luk 9,37-42) 22A mely pedig a tövisek közé esett, ez az, a ki hallja az ígét, de e világnak gondja és a gazdagságnak csalárdsága elfojtja az ígét, és gyümölcsöt nem terem. (Mát 6,19-34.1Tim;6,9) 23A mely pedig a jó földbe esett, ez az, a ki hallja és érti az ígét; a ki gyümölcsöt is terem, és terem némely száz annyit, némely hatvan annyit, némely pedig harmincz annyit. (Mát 9,13)